| dbo:abstract
|
- Szlavónia királynéinak listáját tartalmazza az alábbi táblázat 925-től 1943-ig. „A késő középkori Szlavónia (regnum Sclavonie) területileg Kőrös, Zágráb és Varasd megyéket foglalta magában. Utóbbi azonban, bár kétségen felül Szlavóniához számították, egészen 1486-ig nem volt alávetve a szlavón bán hatalmának, hanem a mindenkori varasdi ispán gyakorolta benne a bírói joghatóságot. A báni hatalmat tekintve tehát Szlavónia csupán Kőrös és Zágráb megyékből állt.” Dmitar Zvonimir horvát király is már használta a szlavón királyi címet 1075-ben: „Zvonimirus Demetrius Rex Sclavoniae, Croat(iae), Dalmat(iae).” Imre magyar király szintén éltszlavón királyi titulussal: „Aimericus rex Hungarie et Sclavoniae.” I. Ulászló magyar király 1442. szeptember 29-én Budán kelt okiratában a Szlavónia királya címet is felsorolja a titulusai között: „nos Wladislaus Dei gratia Hungarie, Polonie, Dalmatie, Croatie, Rascie, Servie, Sclavonie etc. Rex, [...]” (mi Ulászló Isten kegyelméből Magyarország, Lengyelország, Dalmácia, Horvátország, Rácország, Szerbia, Szlavónia stb. királya). 1527. január 6-án a Frangepán Kristóf szlavón bán által Dombróba összehívott szlavóniai rendek Szapolyai Jánost választották Szlavónia királyává, míg a pár nappal korábban, 1527. január 1-én Cetinben megtartott horvát szábor ülésén pedig Habsburg Ferdinándot Horvátország királyának nyilvánították. I. Ferdinánd magyar király Szapolyai legyőzése után 1529-ben használta elsőként a Szlavónia királya (rex Sclavoniae) címet, majd 1542-től folyamatosan élt vele. A báni cím a megnevezésében szintén utalt Szlavónia királyi státuszára egy 1424. április 9-én kelt okiratban: regni Sclavonie banus (a Szlavón Királyság bánja). (hu)
- Szlavónia királynéinak listáját tartalmazza az alábbi táblázat 925-től 1943-ig. „A késő középkori Szlavónia (regnum Sclavonie) területileg Kőrös, Zágráb és Varasd megyéket foglalta magában. Utóbbi azonban, bár kétségen felül Szlavóniához számították, egészen 1486-ig nem volt alávetve a szlavón bán hatalmának, hanem a mindenkori varasdi ispán gyakorolta benne a bírói joghatóságot. A báni hatalmat tekintve tehát Szlavónia csupán Kőrös és Zágráb megyékből állt.” Dmitar Zvonimir horvát király is már használta a szlavón királyi címet 1075-ben: „Zvonimirus Demetrius Rex Sclavoniae, Croat(iae), Dalmat(iae).” Imre magyar király szintén éltszlavón királyi titulussal: „Aimericus rex Hungarie et Sclavoniae.” I. Ulászló magyar király 1442. szeptember 29-én Budán kelt okiratában a Szlavónia királya címet is felsorolja a titulusai között: „nos Wladislaus Dei gratia Hungarie, Polonie, Dalmatie, Croatie, Rascie, Servie, Sclavonie etc. Rex, [...]” (mi Ulászló Isten kegyelméből Magyarország, Lengyelország, Dalmácia, Horvátország, Rácország, Szerbia, Szlavónia stb. királya). 1527. január 6-án a Frangepán Kristóf szlavón bán által Dombróba összehívott szlavóniai rendek Szapolyai Jánost választották Szlavónia királyává, míg a pár nappal korábban, 1527. január 1-én Cetinben megtartott horvát szábor ülésén pedig Habsburg Ferdinándot Horvátország királyának nyilvánították. I. Ferdinánd magyar király Szapolyai legyőzése után 1529-ben használta elsőként a Szlavónia királya (rex Sclavoniae) címet, majd 1542-től folyamatosan élt vele. A báni cím a megnevezésében szintén utalt Szlavónia királyi státuszára egy 1424. április 9-én kelt okiratban: regni Sclavonie banus (a Szlavón Királyság bánja). (hu)
|
