| dbo:abstract
|
- Szolnok város és közvetlen környezetének írott történelme mintegy 1000 évre tekint vissza. Az emberi megtelepedés azonban már jóval korábban megtörtént, legkésőbb a paleolitikum végén már biztosan éltek emberek az akkor már valahol Szolnok közelében kanyargó Tisza mellékén. A paleolitikum, mezolitikum, neolitikum, majd a rézkor, a bronzkor, és vaskor emberei jól követhető egymásutániságban lakták a termékeny vidéket több ezer éven át. A népvándorlás korában a népek gyors egymásutániságban jöttek-és mentek. A honfoglalás korában már nemzetségfői szállás lehetett, ahogy azt a Strázsahalom gyönyörű tarsolylemeze is jelzi számunkra. Az Árpád-házi királyok korában elsősorban a sószállítás központjaként és fontos átkelőhelyként volt ismert. Keveset tudunk az akkor még inkább falusiasnak mondható település életéről. A tatárjárás során lakossága megsemmisült. Luxemburgi Zsigmond korában már feltörekvő mezőváros volt. Mohács után felismerték katonai jelentőségét, azonban hiába építették újjá várát, mert az új szolnoki vár egy kardcsapás nélkül a török kezére jutott. A török időszak magas adói ellenére viszonylagos békét jelentett a városnak. A törökök kiűzését követően nem telt el évszázad, hogy a város nem szenvedett volna súlyos katonai és természeti csapást. Vasútja az országon a második volt, ami közvetlen összeköttetést jelentett a fővárossal. 1849-ben a tavaszi hadjárat első, sikeres csatáját Szolnokon vívták a magyarok. A kiegyezést követően kezdett el fejlődni igazán a város:ipara, kulturális élete, oktatása még a hasonló lakosságú városok közül is kiemelte. A trianoni békeszerződés elvágta nyersanyagforrásaitól, majd a kommün idején hosszú harcok dúltak felette a román haderővel szemben. A két világháború között alig állt lábára a város, a második világháború alatt lakossága alig pár ezer főre apadt, súlyos károkat szenvedett. Az 1956-os forradalom eseményeibe Szolnok is bekapcsolódott, a szandaszőlősi katonai reptér és a helyzete (ti: a főváros kapuja) jelentőségét emelte. A forradalmat leverő szovjet csapatok maradtak, nagy számú orosz és magyar katona állomásozott 1989-ig Szolnokon. A szocializmus alatt számos közintézményt, gyárat, lakótelepet építettek, 1975-ben létrehozták az akkori Közép-Európa egyik legnagyobb vasúti csomópontját. A rendszerváltást követően az ipar és a mezőgazdaság nehéz korszakot élt meg. Szolnok manapság egyre szépülő, tisztának mondható, családias hangulatú város, ami nem kis teljesítmény, ha meggondoljuk, mennyi hányattatásban volt része lakosainak az elmúlt évszázadokban, évszázadban. (hu)
- Szolnok város és közvetlen környezetének írott történelme mintegy 1000 évre tekint vissza. Az emberi megtelepedés azonban már jóval korábban megtörtént, legkésőbb a paleolitikum végén már biztosan éltek emberek az akkor már valahol Szolnok közelében kanyargó Tisza mellékén. A paleolitikum, mezolitikum, neolitikum, majd a rézkor, a bronzkor, és vaskor emberei jól követhető egymásutániságban lakták a termékeny vidéket több ezer éven át. A népvándorlás korában a népek gyors egymásutániságban jöttek-és mentek. A honfoglalás korában már nemzetségfői szállás lehetett, ahogy azt a Strázsahalom gyönyörű tarsolylemeze is jelzi számunkra. Az Árpád-házi királyok korában elsősorban a sószállítás központjaként és fontos átkelőhelyként volt ismert. Keveset tudunk az akkor még inkább falusiasnak mondható település életéről. A tatárjárás során lakossága megsemmisült. Luxemburgi Zsigmond korában már feltörekvő mezőváros volt. Mohács után felismerték katonai jelentőségét, azonban hiába építették újjá várát, mert az új szolnoki vár egy kardcsapás nélkül a török kezére jutott. A török időszak magas adói ellenére viszonylagos békét jelentett a városnak. A törökök kiűzését követően nem telt el évszázad, hogy a város nem szenvedett volna súlyos katonai és természeti csapást. Vasútja az országon a második volt, ami közvetlen összeköttetést jelentett a fővárossal. 1849-ben a tavaszi hadjárat első, sikeres csatáját Szolnokon vívták a magyarok. A kiegyezést követően kezdett el fejlődni igazán a város:ipara, kulturális élete, oktatása még a hasonló lakosságú városok közül is kiemelte. A trianoni békeszerződés elvágta nyersanyagforrásaitól, majd a kommün idején hosszú harcok dúltak felette a román haderővel szemben. A két világháború között alig állt lábára a város, a második világháború alatt lakossága alig pár ezer főre apadt, súlyos károkat szenvedett. Az 1956-os forradalom eseményeibe Szolnok is bekapcsolódott, a szandaszőlősi katonai reptér és a helyzete (ti: a főváros kapuja) jelentőségét emelte. A forradalmat leverő szovjet csapatok maradtak, nagy számú orosz és magyar katona állomásozott 1989-ig Szolnokon. A szocializmus alatt számos közintézményt, gyárat, lakótelepet építettek, 1975-ben létrehozták az akkori Közép-Európa egyik legnagyobb vasúti csomópontját. A rendszerváltást követően az ipar és a mezőgazdaság nehéz korszakot élt meg. Szolnok manapság egyre szépülő, tisztának mondható, családias hangulatú város, ami nem kis teljesítmény, ha meggondoljuk, mennyi hányattatásban volt része lakosainak az elmúlt évszázadokban, évszázadban. (hu)
|
