| dbo:abstract
|
- A szparsá (szanszkrit; páli: phassza) buddhista fogalom, amely a születéskor kezdődő kapcsolódást jelenti a minket körbevevő külső környezettel (érintkezés, érzékek és a gondolkodás). Magyar fordításai érintkezés, kapcsolat, kapcsolódás, kapcsolat-teremtés. Még pontosabban, három tényező együttállására utal: az érzékszerv, az érzékelés tárgya és az érzékelés tudatossága (vidzsnyána). Például, az mondják, hogy akkor jelentkezik kapcsolódás (szparsá), amikor kapcsolatot teremt a szem és a vizuális tárgy és a vizuális érzékszerv tudatossága. A buddhista tanokban a szparsát a következőféleképpen szokták azonosítani:
* A théraváda Abhidharma hét egyetemes mentális tényezője közül az egyik,
* A mahájána Abhidharma öt egyetemes mentális tényezője közül az egyik,
* a függő keletkezés 12 oksági láncszeme közül a hatodik. (hu)
- A szparsá (szanszkrit; páli: phassza) buddhista fogalom, amely a születéskor kezdődő kapcsolódást jelenti a minket körbevevő külső környezettel (érintkezés, érzékek és a gondolkodás). Magyar fordításai érintkezés, kapcsolat, kapcsolódás, kapcsolat-teremtés. Még pontosabban, három tényező együttállására utal: az érzékszerv, az érzékelés tárgya és az érzékelés tudatossága (vidzsnyána). Például, az mondják, hogy akkor jelentkezik kapcsolódás (szparsá), amikor kapcsolatot teremt a szem és a vizuális tárgy és a vizuális érzékszerv tudatossága. A buddhista tanokban a szparsát a következőféleképpen szokták azonosítani:
* A théraváda Abhidharma hét egyetemes mentális tényezője közül az egyik,
* A mahájána Abhidharma öt egyetemes mentális tényezője közül az egyik,
* a függő keletkezés 12 oksági láncszeme közül a hatodik. (hu)
|
