| dbo:abstract
|
- Sztyepan Oszipovics Makarov (oroszul: Степа́н О́сипович Мака́ров, Nyikolajev, 1849. január 8. [régi orosz naptár szerint 1848. december 27.] – Port Arthur közelében, 1904. április 13. [régi orosz naptár szerint március 31.]) orosz tengerésztiszt (altengernagy), feltaláló, oceanográfus, sarkkutató, katonai szakíró és mérnök. 1865-ben osztályelsőként végezte el tanulmányait a szentpétervári Katonai Akadémián, majd a Távol-keleti Flottánál teljesített szolgálatot. 1867–76 között a Balti-tengeren szolgált, 1874-től altengernagy szárnysegédje. 1876 októberétől a Fekete-tengerre helyezték át. Az 1877–78-as orosz–török háború során az általa átépített gőzösről induló torpedónaszádok hajtották végre a világtörténelem első sikeres torpedótámadását a török Intibah hadihajó ellen. 1881-ben részt vett az orosz szárazföldi erők türkmenisztáni hadjáratában, ahol a hadsereg vízi úton való utánpótlását szervezte meg. 1882-ben sorhajókapitányi rangot kapott. 1886–1889 között hajójával, a Vityaz korvettel világkörüli utat tett meg, melyről később könyvet is megjelentetett. Hazaérkezése után ellentengernaggyá léptették elő, 1891-től a Balti Flotta tüzérségi főfelügyelője. 1894-ben a Földközi-tengeren állomásozó orosz flottakötelék parancsnokává nevezték ki, majd 1896-tól altengernagyi rangban szolgált. 1898-ban Angliában és az Egyesült Államokban felügyelte az általa tervezett jégtörő építését, amivel később Kronstadtból 1899 nyarán északra, a Barents-tengerre hajózott, és a Spitzbergáktól északra egészen a 81. szélességi fokig sikerült eljutnia. 1899-től a kronstadti flottabázis parancsnoka. 1901 tavaszán és nyarán a tengernagy újabb hosszú utat tett a Jermak fedélzetén az északi sarkvidéken, Novaja Zemlja és a Ferenc József-föld északi partjainál. Az orosz–japán háború 1904-es kitörését követően a Csendes-óceáni Flotta parancsnokává nevezték ki. 1904. április 13-án zászlóshajója, a aknára futott és az admirális a legénység nagy részével együtt életét vesztette. (hu)
- Sztyepan Oszipovics Makarov (oroszul: Степа́н О́сипович Мака́ров, Nyikolajev, 1849. január 8. [régi orosz naptár szerint 1848. december 27.] – Port Arthur közelében, 1904. április 13. [régi orosz naptár szerint március 31.]) orosz tengerésztiszt (altengernagy), feltaláló, oceanográfus, sarkkutató, katonai szakíró és mérnök. 1865-ben osztályelsőként végezte el tanulmányait a szentpétervári Katonai Akadémián, majd a Távol-keleti Flottánál teljesített szolgálatot. 1867–76 között a Balti-tengeren szolgált, 1874-től altengernagy szárnysegédje. 1876 októberétől a Fekete-tengerre helyezték át. Az 1877–78-as orosz–török háború során az általa átépített gőzösről induló torpedónaszádok hajtották végre a világtörténelem első sikeres torpedótámadását a török Intibah hadihajó ellen. 1881-ben részt vett az orosz szárazföldi erők türkmenisztáni hadjáratában, ahol a hadsereg vízi úton való utánpótlását szervezte meg. 1882-ben sorhajókapitányi rangot kapott. 1886–1889 között hajójával, a Vityaz korvettel világkörüli utat tett meg, melyről később könyvet is megjelentetett. Hazaérkezése után ellentengernaggyá léptették elő, 1891-től a Balti Flotta tüzérségi főfelügyelője. 1894-ben a Földközi-tengeren állomásozó orosz flottakötelék parancsnokává nevezték ki, majd 1896-tól altengernagyi rangban szolgált. 1898-ban Angliában és az Egyesült Államokban felügyelte az általa tervezett jégtörő építését, amivel később Kronstadtból 1899 nyarán északra, a Barents-tengerre hajózott, és a Spitzbergáktól északra egészen a 81. szélességi fokig sikerült eljutnia. 1899-től a kronstadti flottabázis parancsnoka. 1901 tavaszán és nyarán a tengernagy újabb hosszú utat tett a Jermak fedélzetén az északi sarkvidéken, Novaja Zemlja és a Ferenc József-föld északi partjainál. Az orosz–japán háború 1904-es kitörését követően a Csendes-óceáni Flotta parancsnokává nevezték ki. 1904. április 13-án zászlóshajója, a aknára futott és az admirális a legénység nagy részével együtt életét vesztette. (hu)
|
