| dbo:abstract
|
- A szádhana vagy szádana (szanszkrit: साधन, tibeti: སྒྲུབ་ཐབས་, kínai: 修行, nyugati átírással: sadhana) tudatosan és rendszeresen végzett spirituális tevékenység. Megtalálható a hindu, buddhista, dzsain és a szikh hagyományokban éppúgy, a lelki célok elérése érdekében. A megszabadulás elérésének és a spirituális erők megszerzésének útja. A szádhana célja a testben meglévő férfi-női polaritás egyesítése vagy az egyéni lélek (átman) és a legmagasabb rendű valóság (paramátman) egybeolvasztása. A szádhaka (szanszkrit: साधक) a hinduizmusban, a dzsainizmusban és a buddhizmusban a szádhana gyakorlója, a spirituális útkereső, törekvő. Amíg az úton halad, szádhakának nevezik, ha eléri célját, sziddha lesz.Az ágamákban és a tantrákban sokkal határozottabb értelmet kap, ahol azt a személyt jelöli, aki átesett valamilyen beavatáson (díksá), és a beavatáshoz kapcsolódó utat járja. A hindu szentírások szerint azért jöttünk a világra, hogy szádhanát végezzünk. Az abhjásza és a szádhana ugyanazok a fogalmak. A szádhana végső célja az életet korlátozó kötelékektől való megszabadulás. A szádhana egy egész életen át tartó folyamat. Az erkölcsi tisztaság és a spirituális törekvés az első lépések a kereső (szádhaka) útján. Az erkölcsi értékekben való őszinte hit nélkül nem létezik spirituális élet, sőt boldog élet sem. A szigorú önfegyelem elengedhetetlen. Az önfegyelem nem elfojtást, hanem az állati ösztöneink megzabolását jelenti. Ösztönösségünket tudatossággá, emberi lényünket spirituális lénnyé változtatja. Mielőtt elvetjük a magot, fel kell törnünk a szűzföldet. A mag felhasad, mielőtt kihajtana. Az építkezést rombolás előzi meg. Mielőtt kifejlesztjük isteni valónkat, állati természetünket el kell pusztítani. A spirituális út rögös, tövisekkel teli és meredek. A töviseket türelemmel és kitartással kell kihúzni. Vannak belső és külső tövisek. Az érzéki vágy, a mohóság, a harag és a hiúság belső tövisek. A külső tövis például a rossz emberi társaság, ezért azt feltétlenül kerülni kell. (hu)
- A szádhana vagy szádana (szanszkrit: साधन, tibeti: སྒྲུབ་ཐབས་, kínai: 修行, nyugati átírással: sadhana) tudatosan és rendszeresen végzett spirituális tevékenység. Megtalálható a hindu, buddhista, dzsain és a szikh hagyományokban éppúgy, a lelki célok elérése érdekében. A megszabadulás elérésének és a spirituális erők megszerzésének útja. A szádhana célja a testben meglévő férfi-női polaritás egyesítése vagy az egyéni lélek (átman) és a legmagasabb rendű valóság (paramátman) egybeolvasztása. A szádhaka (szanszkrit: साधक) a hinduizmusban, a dzsainizmusban és a buddhizmusban a szádhana gyakorlója, a spirituális útkereső, törekvő. Amíg az úton halad, szádhakának nevezik, ha eléri célját, sziddha lesz.Az ágamákban és a tantrákban sokkal határozottabb értelmet kap, ahol azt a személyt jelöli, aki átesett valamilyen beavatáson (díksá), és a beavatáshoz kapcsolódó utat járja. A hindu szentírások szerint azért jöttünk a világra, hogy szádhanát végezzünk. Az abhjásza és a szádhana ugyanazok a fogalmak. A szádhana végső célja az életet korlátozó kötelékektől való megszabadulás. A szádhana egy egész életen át tartó folyamat. Az erkölcsi tisztaság és a spirituális törekvés az első lépések a kereső (szádhaka) útján. Az erkölcsi értékekben való őszinte hit nélkül nem létezik spirituális élet, sőt boldog élet sem. A szigorú önfegyelem elengedhetetlen. Az önfegyelem nem elfojtást, hanem az állati ösztöneink megzabolását jelenti. Ösztönösségünket tudatossággá, emberi lényünket spirituális lénnyé változtatja. Mielőtt elvetjük a magot, fel kell törnünk a szűzföldet. A mag felhasad, mielőtt kihajtana. Az építkezést rombolás előzi meg. Mielőtt kifejlesztjük isteni valónkat, állati természetünket el kell pusztítani. A spirituális út rögös, tövisekkel teli és meredek. A töviseket türelemmel és kitartással kell kihúzni. Vannak belső és külső tövisek. Az érzéki vágy, a mohóság, a harag és a hiúság belső tövisek. A külső tövis például a rossz emberi társaság, ezért azt feltétlenül kerülni kell. (hu)
|
