| dbo:abstract
|
- A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak. Grammatikai eszközzel jelzi azt a természetes különbséget, amely egy és egynél több példány között van egy adott tárgyból. Ez tág értelemben főnévvel megnevezett élettelen vagy élő (személy, állat). A számbeli ellentét (egy és egynél több tárgy között) a megszámlálható főneveket jellemzi. Ezek olyan entitásokat neveznek meg, amelyeket el lehet szigetelni egymástól, darabra meg lehet számolni és csoportosítani. Az ilyen főnév különbözik a megszámlálhatatlantól, amely olyan tömeget nevez meg, amelyet nem lehet darabokra osztani. A számbeli ellentétet a névmások is kifejezik, a harmadik személyűek a főnevet helyettesítő minőségük révén, úgy természetes különbségként, mint egyeztetés kifejezéseként azzal a főnévvel, amelyet képviselnek. A melléknév, a determinánsok és az ige is kifejezi a számot, de csak egyeztetési jelenségként a főnévvel vagy a névmással. A nyelveket elsősorban olyanokra lehet osztani, amelyekben megvan a szám kategóriája, és olyanokra, amelyekben nincs meg olyan értelemben, hogy nem fejezi ki grammatikai eszköz. Ilyen például a kínai nyelv vagy a vietnámi, amelyekben a főnév változatlan alakú, és a számot csak lexikai eszközök fejezik ki, azaz a főnévvel társított számnevek vagy egyéb olyan szavak, amelyek jelentése magában foglalja az „egy” és az „egynél több” fogalmakat. Másodsorban azokat a nyelveket, amelyek rendelkeznek a szám kategóriájával, aszerint lehet csoportosítani, hogy milyen számbeli ellentétek típusaival rendelkeznek. Harmadsorban abban is különböznek nyelvcsoportok, hogy milyen típusú grammatikai eszközökkel jelzik a számokat, végül pedig nyelvek között lehet különbség abban si, hogy milyen mértékben van meg a számok jelzése. (hu)
- A szám egyike az alaktani nyelvtani kategóriáknak. Grammatikai eszközzel jelzi azt a természetes különbséget, amely egy és egynél több példány között van egy adott tárgyból. Ez tág értelemben főnévvel megnevezett élettelen vagy élő (személy, állat). A számbeli ellentét (egy és egynél több tárgy között) a megszámlálható főneveket jellemzi. Ezek olyan entitásokat neveznek meg, amelyeket el lehet szigetelni egymástól, darabra meg lehet számolni és csoportosítani. Az ilyen főnév különbözik a megszámlálhatatlantól, amely olyan tömeget nevez meg, amelyet nem lehet darabokra osztani. A számbeli ellentétet a névmások is kifejezik, a harmadik személyűek a főnevet helyettesítő minőségük révén, úgy természetes különbségként, mint egyeztetés kifejezéseként azzal a főnévvel, amelyet képviselnek. A melléknév, a determinánsok és az ige is kifejezi a számot, de csak egyeztetési jelenségként a főnévvel vagy a névmással. A nyelveket elsősorban olyanokra lehet osztani, amelyekben megvan a szám kategóriája, és olyanokra, amelyekben nincs meg olyan értelemben, hogy nem fejezi ki grammatikai eszköz. Ilyen például a kínai nyelv vagy a vietnámi, amelyekben a főnév változatlan alakú, és a számot csak lexikai eszközök fejezik ki, azaz a főnévvel társított számnevek vagy egyéb olyan szavak, amelyek jelentése magában foglalja az „egy” és az „egynél több” fogalmakat. Másodsorban azokat a nyelveket, amelyek rendelkeznek a szám kategóriájával, aszerint lehet csoportosítani, hogy milyen számbeli ellentétek típusaival rendelkeznek. Harmadsorban abban is különböznek nyelvcsoportok, hogy milyen típusú grammatikai eszközökkel jelzik a számokat, végül pedig nyelvek között lehet különbség abban si, hogy milyen mértékben van meg a számok jelzése. (hu)
|
