| dbo:abstract
|
- A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók. Ez függhet a fajtájuktól, de egyazon számnév-fajta keretén belül is lehet több szófaji értékük. Osztályuk csak jelentéstani szempontból egységes olyan értelemben, hogy mind mennyiségről adnak információt. Ezért tekintik egyes grammatikák külön szófajnak. Azonban egyéb grammatikák nem osztják ezt a nézetet, hanem más szófajokhoz sorolják a számneveket. Például Keszler 2000 a számnevet a melléknév egyik alcsoportjának tekinti, és a hagyományosan számnévi névmásnak nevezett szavakat a melléknévi névmások közé sorolja. Nyelvészeti szótárakban megemlítik, hogy egyes szerzők részben a névmásokhoz, részben a melléknevekhez sorolják a számneveket. Egyes grammatikák a számnevet a determinánsok nagyobb osztályába tartozónak tartják, mások pedig a tőszámnevet a kvantorok közé, a mennyiséget jelölő határozatlan névmásokkal, a határozott névelővel vagy a határozatlan többes számú főnevekkel együtt. Francia grammatikákban a tőszámnév mindkét osztályhoz tartozónak tekintett. Nincs egység a számnevet külön szófajként kezelő grammatikák között azt illetően, hogy mely mennyiséget jelölő szavak tartoznak hozzá. Egyes magyar vagy angol nyelvű szerzők ilyen határozatlan névmásokat is (pl. sok, kevés, elég, egypár) számneveknek tekintenek. Ebben a nézetben a számnevek két főcsoportra oszlanak: határozottakra és határozatlanokra. Más, francia, román vagy BHMSZ grammatikák csak határozott számot jelölő szavakat tartanak számneveknek. Számnevek gyakorlatilag minden nyelvben vannak, bár egyesekben nagyon kevés, például az ausztráliai pitjantjatjara nyelvben csak az ’egy’-nek, a ’kettő’-nek és a ’három’-nak megfelelők. Egyetlen olyan ismert nyelv van, amelyben nincsenek számnevek, az amazóniai pirahã. (hu)
- A hagyományos grammatikában a számnév alaktanilag és mondattanilag heterogén szóosztály, mivel a számnevek kontextusuktól függően egyéb szóosztályokhoz tartozó szavakként viselkednek, azaz mint melléknevek, főnevek, névmások vagy határozószók. Ez függhet a fajtájuktól, de egyazon számnév-fajta keretén belül is lehet több szófaji értékük. Osztályuk csak jelentéstani szempontból egységes olyan értelemben, hogy mind mennyiségről adnak információt. Ezért tekintik egyes grammatikák külön szófajnak. Azonban egyéb grammatikák nem osztják ezt a nézetet, hanem más szófajokhoz sorolják a számneveket. Például Keszler 2000 a számnevet a melléknév egyik alcsoportjának tekinti, és a hagyományosan számnévi névmásnak nevezett szavakat a melléknévi névmások közé sorolja. Nyelvészeti szótárakban megemlítik, hogy egyes szerzők részben a névmásokhoz, részben a melléknevekhez sorolják a számneveket. Egyes grammatikák a számnevet a determinánsok nagyobb osztályába tartozónak tartják, mások pedig a tőszámnevet a kvantorok közé, a mennyiséget jelölő határozatlan névmásokkal, a határozott névelővel vagy a határozatlan többes számú főnevekkel együtt. Francia grammatikákban a tőszámnév mindkét osztályhoz tartozónak tekintett. Nincs egység a számnevet külön szófajként kezelő grammatikák között azt illetően, hogy mely mennyiséget jelölő szavak tartoznak hozzá. Egyes magyar vagy angol nyelvű szerzők ilyen határozatlan névmásokat is (pl. sok, kevés, elég, egypár) számneveknek tekintenek. Ebben a nézetben a számnevek két főcsoportra oszlanak: határozottakra és határozatlanokra. Más, francia, román vagy BHMSZ grammatikák csak határozott számot jelölő szavakat tartanak számneveknek. Számnevek gyakorlatilag minden nyelvben vannak, bár egyesekben nagyon kevés, például az ausztráliai pitjantjatjara nyelvben csak az ’egy’-nek, a ’kettő’-nek és a ’három’-nak megfelelők. Egyetlen olyan ismert nyelv van, amelyben nincsenek számnevek, az amazóniai pirahã. (hu)
|
