| dbo:abstract
|
- A számossági adaptációs-hatás egy olyan észlelési jelenség, mely a numerikus ingerek automatikus, nem tudatos feldolgozását demonstrálja. Az emberi számérzékhez köthető jelenséget először 2008-ban mutatták ki. Mostanáig ezt a jelenséget csak ellenőrzött, laboratóriumi feltételek között mutatták be. Az illusztrációra tekintve, az embernek az a benyomása támad, hogy az alsó rész bal oldali területén jóval több pont látható, mint a jobb oldalin, amennyiben előtte legalább 30 másodpercig a felső képet nézte, annak ellenére, hogy az alsó ábra mindkét oldalán pontosan ugyanannyi pont található. Emellett, ilyenkor az emberek hajlamosak alulbecsülni az alsó kép területén található pontok számosságát. Mindkét hatás független az illusztráció nem numerikus változóinak manipulálásától, ezért nem lehet megmagyarázni az ábrák méretével, sűrűségével, vagy kontrasztosságukkal. Talán a leglenyűgözőbb aspektusa a számossági adaptációs-hatásnak, hogy a kép vizuális feldolgozása során azonnal megjelenik, a tudatos kontroll lehetősége nélkül – vagyis hiába tudja a szemlélő, hogy a pontok száma megegyezik, minden törekvése ellenére kevesebbet fog látni. Ez egy speciálisan automatikus feldolgozórendszert sejtet a háttérben, Burr és Ross(2008) szavaival élve: (hu)
- A számossági adaptációs-hatás egy olyan észlelési jelenség, mely a numerikus ingerek automatikus, nem tudatos feldolgozását demonstrálja. Az emberi számérzékhez köthető jelenséget először 2008-ban mutatták ki. Mostanáig ezt a jelenséget csak ellenőrzött, laboratóriumi feltételek között mutatták be. Az illusztrációra tekintve, az embernek az a benyomása támad, hogy az alsó rész bal oldali területén jóval több pont látható, mint a jobb oldalin, amennyiben előtte legalább 30 másodpercig a felső képet nézte, annak ellenére, hogy az alsó ábra mindkét oldalán pontosan ugyanannyi pont található. Emellett, ilyenkor az emberek hajlamosak alulbecsülni az alsó kép területén található pontok számosságát. Mindkét hatás független az illusztráció nem numerikus változóinak manipulálásától, ezért nem lehet megmagyarázni az ábrák méretével, sűrűségével, vagy kontrasztosságukkal. Talán a leglenyűgözőbb aspektusa a számossági adaptációs-hatásnak, hogy a kép vizuális feldolgozása során azonnal megjelenik, a tudatos kontroll lehetősége nélkül – vagyis hiába tudja a szemlélő, hogy a pontok száma megegyezik, minden törekvése ellenére kevesebbet fog látni. Ez egy speciálisan automatikus feldolgozórendszert sejtet a háttérben, Burr és Ross(2008) szavaival élve: (hu)
|
