| dbo:abstract
|
- Szárnyasruha-repülés, vagy másik nevén a siklóruhás repülés, vagy az angolból „szárnyöltöny repülés” angolul Wingsuit flying, vagy wingsuiting egy sport. A siklóruhás repülés során a sportoló szárnyasruhát viselve ugrik le egy magaslatról és szárnyai kormányzásával az öltöny megfelelő alakját és nagy vízszintes felületét használva jelentős vízszintes távolságot tesz meg mielőtt földet ér. Az első modern szárnyasruhát, ami könnyű textil ruha anyagból áll, a kilencvenes évek végén fejlesztették ki. Ez a ruha úgy van megtervezve, hogy könnyű de ugyanakkor erős ruha anyagot feszíthet ki a sportoló kiterjesztett lábai és karjai között, ami nagy felületével az emberi alak keresztmetszetéhez mérten nagy felhajtó erővel rendelkezik. Az angol „wingsuit” név helyett eredetileg a „birdsuit” vagyis madáröltöny elnevezést is használták, de könyvekben és filmekben több más elnevezéssel is illették, úgy mint „birdman suit” (madárember öltöny) „flying squirrel suit” (repülő mókus-öltöny) vagy „batsuit” (denevér öltöny) és ezen nevek alatt árusították. A repülés általában ejtőernyős eséssel végződik, a repülés kiinduló pontja pedig lehet egy repülőgép is, de egy más kiugrási pont is. Ez utóbbi esetet (angolul „base-jump”) neveznek. Míg az ugrás maga az ejtőernyős ugrás első fázisával megegyezik általában ejtőernyős ugrással végződik. A kiugrást követően a sportoló kinyitja cipzáras szárnyait, hogy hozzáférhessen az ejtőernyős ugrás szabályozására szolgáló „kezelő szervekhez”. 2015 februárjában jelentették, hogy sikeres volt az első szabályozott ejtőernyő nélküli leszállás. Ma már arra várhatunk, hogy az ejtőernyő nélküli „landolás” általánossá váljon. (hu)
- Szárnyasruha-repülés, vagy másik nevén a siklóruhás repülés, vagy az angolból „szárnyöltöny repülés” angolul Wingsuit flying, vagy wingsuiting egy sport. A siklóruhás repülés során a sportoló szárnyasruhát viselve ugrik le egy magaslatról és szárnyai kormányzásával az öltöny megfelelő alakját és nagy vízszintes felületét használva jelentős vízszintes távolságot tesz meg mielőtt földet ér. Az első modern szárnyasruhát, ami könnyű textil ruha anyagból áll, a kilencvenes évek végén fejlesztették ki. Ez a ruha úgy van megtervezve, hogy könnyű de ugyanakkor erős ruha anyagot feszíthet ki a sportoló kiterjesztett lábai és karjai között, ami nagy felületével az emberi alak keresztmetszetéhez mérten nagy felhajtó erővel rendelkezik. Az angol „wingsuit” név helyett eredetileg a „birdsuit” vagyis madáröltöny elnevezést is használták, de könyvekben és filmekben több más elnevezéssel is illették, úgy mint „birdman suit” (madárember öltöny) „flying squirrel suit” (repülő mókus-öltöny) vagy „batsuit” (denevér öltöny) és ezen nevek alatt árusították. A repülés általában ejtőernyős eséssel végződik, a repülés kiinduló pontja pedig lehet egy repülőgép is, de egy más kiugrási pont is. Ez utóbbi esetet (angolul „base-jump”) neveznek. Míg az ugrás maga az ejtőernyős ugrás első fázisával megegyezik általában ejtőernyős ugrással végződik. A kiugrást követően a sportoló kinyitja cipzáras szárnyait, hogy hozzáférhessen az ejtőernyős ugrás szabályozására szolgáló „kezelő szervekhez”. 2015 februárjában jelentették, hogy sikeres volt az első szabályozott ejtőernyő nélküli leszállás. Ma már arra várhatunk, hogy az ejtőernyő nélküli „landolás” általánossá váljon. (hu)
|
