| dbo:abstract
|
- Szász Tamás István, Thomas Stephen Szasz (Budapest, 1920. április 15. – , New York, 2012. szeptember 8.) Zsidó-magyar származású amerikai pszichiáter, egyetemi tanár. New York Állami Egyetem Egészségtudományi Centrum (Syracuse) professzor emeritusa volt, ahol pszichiátriát oktatott. A pszichiátria erkölcsi és tudományos alaptételeinek és az orvostudomány modern társadalom feletti kontrolljának jól ismert kritikusa volt. Az elmebetegség mítosza (1961) és Az őrültség gyártása (1970) című könyveinek főbb vitatémái igencsak összeforrtak nevével. Gyógyításról alkotott nézetei az „öntulajdonlásnak” nevezett libertárius elvből adódtak, amely szerint mindenkinek megvan a joga saját testének és szellemének birtoklására és a létre anélkül, hogy erőszakot kezdeményezzenek ellene. A nyugati világot éppúgy bírálta, mint a kommunista államokat pszichiátriai gyakorlatuk és „drogofóbiájuk” miatt. Úgy vélte, hogy az öngyilkosságnak, a gyógyszerszedésnek, a drogok használatának és eladásának, és a szexuális választásnak személyesnek, szerződésesnek és az állami igazságszolgáltatáson kívülinek kellene lennie. 1973-ban az Amerikai Humanista Társaság az év humanistájává választotta, 1979-ben pedig a Francisco Marroquín Egyetem tiszteletbeli doktorátussal tüntette ki. (hu)
- Szász Tamás István, Thomas Stephen Szasz (Budapest, 1920. április 15. – , New York, 2012. szeptember 8.) Zsidó-magyar származású amerikai pszichiáter, egyetemi tanár. New York Állami Egyetem Egészségtudományi Centrum (Syracuse) professzor emeritusa volt, ahol pszichiátriát oktatott. A pszichiátria erkölcsi és tudományos alaptételeinek és az orvostudomány modern társadalom feletti kontrolljának jól ismert kritikusa volt. Az elmebetegség mítosza (1961) és Az őrültség gyártása (1970) című könyveinek főbb vitatémái igencsak összeforrtak nevével. Gyógyításról alkotott nézetei az „öntulajdonlásnak” nevezett libertárius elvből adódtak, amely szerint mindenkinek megvan a joga saját testének és szellemének birtoklására és a létre anélkül, hogy erőszakot kezdeményezzenek ellene. A nyugati világot éppúgy bírálta, mint a kommunista államokat pszichiátriai gyakorlatuk és „drogofóbiájuk” miatt. Úgy vélte, hogy az öngyilkosságnak, a gyógyszerszedésnek, a drogok használatának és eladásának, és a szexuális választásnak személyesnek, szerződésesnek és az állami igazságszolgáltatáson kívülinek kellene lennie. 1973-ban az Amerikai Humanista Társaság az év humanistájává választotta, 1979-ben pedig a Francisco Marroquín Egyetem tiszteletbeli doktorátussal tüntette ki. (hu)
|
