| dbo:abstract
|
- A szédelgő feldicsérést (más néven reklámszédelgést) a magyar jogba a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk vezette be, mint az üzleti tisztesség szabta korlátoknak az egyik fontosabb áthágását. E törvény alapelve volt, hogy "Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A jelen törvény értelmében erre jogosult, attól, akinek megtartása az előbbi bekezdésbe ütközik (tisztességtelen verseny), az ily magatartás abbahagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítését követelheti." A törvény rendelkezéseit 1948 után a tervutasításos gazdálkodás idején nem alkalmazták. Végül az 1984. évi IV. törvény helyezte hatályon kívül. Az 1923: V.tc reklámszédelgésre vonatkozó tilalmát az 1984-es törvény továbbfejlesztette, amikor annak alanyi hatályát olyan módon tágította ki, hogy a tilalmat kiterjesztette a tisztességtelen reklám által sértett versenytárson túl a sérelmet szenvedett fogyasztóra is. (hu)
- A szédelgő feldicsérést (más néven reklámszédelgést) a magyar jogba a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk vezette be, mint az üzleti tisztesség szabta korlátoknak az egyik fontosabb áthágását. E törvény alapelve volt, hogy "Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A jelen törvény értelmében erre jogosult, attól, akinek megtartása az előbbi bekezdésbe ütközik (tisztességtelen verseny), az ily magatartás abbahagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítését követelheti." A törvény rendelkezéseit 1948 után a tervutasításos gazdálkodás idején nem alkalmazták. Végül az 1984. évi IV. törvény helyezte hatályon kívül. Az 1923: V.tc reklámszédelgésre vonatkozó tilalmát az 1984-es törvény továbbfejlesztette, amikor annak alanyi hatályát olyan módon tágította ki, hogy a tilalmat kiterjesztette a tisztességtelen reklám által sértett versenytárson túl a sérelmet szenvedett fogyasztóra is. (hu)
|
