| dbo:abstract
|
- A szénégetés (faszénégetés) hagyományos erdei foglalkozás. Az erdei mesterségek sorában a 19. század elejétől leginkább vaskohók, vasverő központok közelében virágzott, a jó, kénmentes acél előállításához ugyanis nélkülözhetetlen volt a faszén. Ám a mesterség ennél sokkal ősibb. A faszén készítéséhez gyertyánt, bükköt, kőrist, cserfát használnak. A fát boksába rakják, amihez előzetesen sík területet keresnek vagy alakítanak ki. 80 köbméternyi fa kiégetéséhez való kisebb boksáknak 8 méter átmérőjű hely kell, 250 köbméterhez viszont 12 métereset készítenek elő. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, három rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3–3,5 métert, majd földdel betakarják. A boksát a tetején gyújtják be, majd 8–12 napig lassan égetik, azután egy napig pihentetik. Maga az égés nagyrészt oxigénszegény környezetben történik, tehát a folyamat az elgázosító kazánok működéséhez ill. a pirolízishez hasonlít. A kész faszenet egykor kosarakban szállították az iparosoknak, vaskohászatokba, feketelőpor előállítására, a lakosság pedig vasaláshoz használta. Napjainkban a faszén szinte kizárólag grillezéshez használatos, és papírzsákokban kerül forgalomba. (hu)
- A szénégetés (faszénégetés) hagyományos erdei foglalkozás. Az erdei mesterségek sorában a 19. század elejétől leginkább vaskohók, vasverő központok közelében virágzott, a jó, kénmentes acél előállításához ugyanis nélkülözhetetlen volt a faszén. Ám a mesterség ennél sokkal ősibb. A faszén készítéséhez gyertyánt, bükköt, kőrist, cserfát használnak. A fát boksába rakják, amihez előzetesen sík területet keresnek vagy alakítanak ki. 80 köbméternyi fa kiégetéséhez való kisebb boksáknak 8 méter átmérőjű hely kell, 250 köbméterhez viszont 12 métereset készítenek elő. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, három rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3–3,5 métert, majd földdel betakarják. A boksát a tetején gyújtják be, majd 8–12 napig lassan égetik, azután egy napig pihentetik. Maga az égés nagyrészt oxigénszegény környezetben történik, tehát a folyamat az elgázosító kazánok működéséhez ill. a pirolízishez hasonlít. A kész faszenet egykor kosarakban szállították az iparosoknak, vaskohászatokba, feketelőpor előállítására, a lakosság pedig vasaláshoz használta. Napjainkban a faszén szinte kizárólag grillezéshez használatos, és papírzsákokban kerül forgalomba. (hu)
|
