| dbo:abstract
|
- Szóheiek (僧兵; Hepburn: sōhei, ’szerzetes katona’) buddhista harcos szerzetesek voltak a feudális Japánban, a késő ókortól kezdve a korai újkor kezdetéig. A harcművészetek mestereivé váltak. Japán történelmének bizonyos időszakaiban jelentős hatalommal rendelkeztek, amely kötelezte a császári és a katonai kormányt a velük való együttműködésre. A főváros közelében fekvő nagy templomok felfegyverzett szerzetesei gyakran veszélyeztették a császári udvar biztonságát is. A szóheiek kiemelkedésével párhuzamosan nőtt a Tendai iskola (天台宗) befolyása a 10. és a 17. század között. A szóhei harcosok területeket védtek meg és rivális buddhista iskolákat félemlítettek meg, egyre jelentősebb tényezője lett a buddhizmus elterjedésében és különböző iskolák fejlődésében a Kamakura-korban. Hasonlóak voltak az aszkéta (山伏) harcos szerzetesekhez, ám a szóheiek általában hadseregbe rendeződtek. Híres kolostoruk az Enrjakudzsi (延暦寺) a Hiei-hegyen (比叡山), Kiotó peremvárosában. A szóhei sok hasonlóságot mutat a nyugati laikus testvérekkel, akik tagjai voltak a szerzetes rendnek, de esetenként nem voltak felszentelve. Hasonló harcos szerzetesek voltak Németországban (lásd Német Lovagrend), vagy léteztek más egyházi rendek, akik például részt vettek a keresztes háborúkban. A szóheiek nem önállóan működtek, nem egy kis, önálló templom tagjaiként, hanem egy nagy, kiterjedt testvéri vagy szerzetesrend részeként harcoltak. A szóhei szerzetesrendnek több főtemploma, kisebb kolostorai, edzőtermei és másodlagos templomai is lehettek. (hu)
- Szóheiek (僧兵; Hepburn: sōhei, ’szerzetes katona’) buddhista harcos szerzetesek voltak a feudális Japánban, a késő ókortól kezdve a korai újkor kezdetéig. A harcművészetek mestereivé váltak. Japán történelmének bizonyos időszakaiban jelentős hatalommal rendelkeztek, amely kötelezte a császári és a katonai kormányt a velük való együttműködésre. A főváros közelében fekvő nagy templomok felfegyverzett szerzetesei gyakran veszélyeztették a császári udvar biztonságát is. A szóheiek kiemelkedésével párhuzamosan nőtt a Tendai iskola (天台宗) befolyása a 10. és a 17. század között. A szóhei harcosok területeket védtek meg és rivális buddhista iskolákat félemlítettek meg, egyre jelentősebb tényezője lett a buddhizmus elterjedésében és különböző iskolák fejlődésében a Kamakura-korban. Hasonlóak voltak az aszkéta (山伏) harcos szerzetesekhez, ám a szóheiek általában hadseregbe rendeződtek. Híres kolostoruk az Enrjakudzsi (延暦寺) a Hiei-hegyen (比叡山), Kiotó peremvárosában. A szóhei sok hasonlóságot mutat a nyugati laikus testvérekkel, akik tagjai voltak a szerzetes rendnek, de esetenként nem voltak felszentelve. Hasonló harcos szerzetesek voltak Németországban (lásd Német Lovagrend), vagy léteztek más egyházi rendek, akik például részt vettek a keresztes háborúkban. A szóheiek nem önállóan működtek, nem egy kis, önálló templom tagjaiként, hanem egy nagy, kiterjedt testvéri vagy szerzetesrend részeként harcoltak. A szóhei szerzetesrendnek több főtemploma, kisebb kolostorai, edzőtermei és másodlagos templomai is lehettek. (hu)
|
