| dbo:abstract
|
- A magyar nyelvben a szóképzés a legjelentősebb szóalkotási mód a szóösszetétel mellett. Képzőknek nevezett toldalékokkal történik, melyek a szuffixumok nagyobb kategóriájához tartoznak. A más nyelvekben alkalmazott szóképzést tekintetbe véve a magyarban utóképzőkről van szó. Bár nem kezelik a szóképzés keretében, a magyar igekötő is „képzőkre emlékeztetően módosítja vagy változtatja meg a jelentést (pl. becsap, megszólal, rászed)”, azaz előképzőként is működik. A képzőt többnyire tőszóhoz (olvasgat), képzett szóhoz (jajgatózik), egyszerű vagy összetett szóhoz (eszmélődik, menyasszonykodik) adják. Az első három példában a jelzők szófajtartók (igéből igét képeznek), a negyedikben a képző szófajváltó (főnévből igét képez). Ritkábban képzőt cserélnek olyan szótő után, mely nem létezik önálló szóként: repül, repdes, repked. Az utóbbi esetben a képző csupán szófajjelölő. Egyes képzők több szófajhoz tartozó szóhoz járulhatnak. Például a ‑tlan/‑tlen, ‑atlan/‑etlen, ‑talan/‑telen képzők hozzáadhatók melléknévhez, főnévhez és igéhez is: bátortalan, örömtelen, tehetetlen. Egyazon szótő többféle képzőt is kaphat. Például a szem szóból különböző jelentéseitől függően olyan származékok léteznek, mint: szemcse, szemecske, szemelget, szemereg, szemerkél, szemes, szemez, szemlél, szemölcs stb. Másrészt a szavakat tovább lehet képezni. Példa viszonylag komplex képzésre: ad + ‑at → adat + ‑ol → adatol + ‑hat → adatolhat + ‑atlan → adatolhatatlan + ‑ság → adatolhatatlanság. (hu)
- A magyar nyelvben a szóképzés a legjelentősebb szóalkotási mód a szóösszetétel mellett. Képzőknek nevezett toldalékokkal történik, melyek a szuffixumok nagyobb kategóriájához tartoznak. A más nyelvekben alkalmazott szóképzést tekintetbe véve a magyarban utóképzőkről van szó. Bár nem kezelik a szóképzés keretében, a magyar igekötő is „képzőkre emlékeztetően módosítja vagy változtatja meg a jelentést (pl. becsap, megszólal, rászed)”, azaz előképzőként is működik. A képzőt többnyire tőszóhoz (olvasgat), képzett szóhoz (jajgatózik), egyszerű vagy összetett szóhoz (eszmélődik, menyasszonykodik) adják. Az első három példában a jelzők szófajtartók (igéből igét képeznek), a negyedikben a képző szófajváltó (főnévből igét képez). Ritkábban képzőt cserélnek olyan szótő után, mely nem létezik önálló szóként: repül, repdes, repked. Az utóbbi esetben a képző csupán szófajjelölő. Egyes képzők több szófajhoz tartozó szóhoz járulhatnak. Például a ‑tlan/‑tlen, ‑atlan/‑etlen, ‑talan/‑telen képzők hozzáadhatók melléknévhez, főnévhez és igéhez is: bátortalan, örömtelen, tehetetlen. Egyazon szótő többféle képzőt is kaphat. Például a szem szóból különböző jelentéseitől függően olyan származékok léteznek, mint: szemcse, szemecske, szemelget, szemereg, szemerkél, szemes, szemez, szemlél, szemölcs stb. Másrészt a szavakat tovább lehet képezni. Példa viszonylag komplex képzésre: ad + ‑at → adat + ‑ol → adatol + ‑hat → adatolhat + ‑atlan → adatolhatatlan + ‑ság → adatolhatatlanság. (hu)
|
