| dbo:abstract
|
- A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője. Alaktani szempontból a szót alkotó egyik morféma, a többi morfémáihoz, vagyis a toldalékokhoz viszonyítva tőmorféma. Ezek szerint közös eleme egy adott szó összes grammatikai alakjának, de ugyanakkor az összes olyan szónak is, amelyek egy szócsaládot alkotnak. Egyes nyelvészek megkülönböztetnek abszolút szótövet, amely nem bontható további önálló morfémákra, és relatív szótövet, amely még további önálló morfémákra bontható. Az előbbit, ha mondatban szóként jelenhet meg, tőszónak is nevezik. Ez a szócikk a fenti definíció értelmezésében tárgyalja a szótőt. A szótő elemi alapja a toldalékolásnak (az agglutináló nyelvekben) és a flexiónak (a flektáló nyelvekben), akár grammatikai viszonyok kifejezéséről, akár szóalkotásról van szó. Például a magyar nyelvben a ház- tőhöz hozzáadhatók az -as, -ság, -a, -i, -m, -ról toldalékok (képzők, jelek, ragok), amely művelettel létrejön a házasságaimról szó. Az angolban hasonló módon alakul pl. a sing- tőből kiindulva, amely ugyanakkor a főnévi igenév (to sing ’énekelni’) alakja és öt személyalak is kijelentő mód jelen időben, az -er képző hozzáadásával a singer ’énekes’ főnév, és ehhez az -s jel hozzáadásával singers, a főnév többes számának az alakja. Ugyancsak az angolban, belső flexióval, azaz a szótő belsejében található magánhangzó cseréjével alakul a to sing egyszerű múlt alakja mindegyik személyben (sang ’énekeltem’ stb.) és a sung múlt idejű melléknévi igenév. Szótövek összetételével is alkotható új szó, pl. aranyág. (hu)
- A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője. Alaktani szempontból a szót alkotó egyik morféma, a többi morfémáihoz, vagyis a toldalékokhoz viszonyítva tőmorféma. Ezek szerint közös eleme egy adott szó összes grammatikai alakjának, de ugyanakkor az összes olyan szónak is, amelyek egy szócsaládot alkotnak. Egyes nyelvészek megkülönböztetnek abszolút szótövet, amely nem bontható további önálló morfémákra, és relatív szótövet, amely még további önálló morfémákra bontható. Az előbbit, ha mondatban szóként jelenhet meg, tőszónak is nevezik. Ez a szócikk a fenti definíció értelmezésében tárgyalja a szótőt. A szótő elemi alapja a toldalékolásnak (az agglutináló nyelvekben) és a flexiónak (a flektáló nyelvekben), akár grammatikai viszonyok kifejezéséről, akár szóalkotásról van szó. Például a magyar nyelvben a ház- tőhöz hozzáadhatók az -as, -ság, -a, -i, -m, -ról toldalékok (képzők, jelek, ragok), amely művelettel létrejön a házasságaimról szó. Az angolban hasonló módon alakul pl. a sing- tőből kiindulva, amely ugyanakkor a főnévi igenév (to sing ’énekelni’) alakja és öt személyalak is kijelentő mód jelen időben, az -er képző hozzáadásával a singer ’énekes’ főnév, és ehhez az -s jel hozzáadásával singers, a főnév többes számának az alakja. Ugyancsak az angolban, belső flexióval, azaz a szótő belsejében található magánhangzó cseréjével alakul a to sing egyszerű múlt alakja mindegyik személyben (sang ’énekeltem’ stb.) és a sung múlt idejű melléknévi igenév. Szótövek összetételével is alkotható új szó, pl. aranyág. (hu)
|
