| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben a „szóösszetétel” (latinul compositio) terminus a szókészlet egyik nyelven belüli gyarapításának az eszközét, a szóalkotás egyik módját nevezi meg. Az összetétel nyelvtől is függően két vagy több önállóan is használható szóból, esetleg ilyen szóból és nem önálló szóelemből, vagy nem önálló szóelemekből történik. Ezek a szavak/szóelemek olykor megtartják, máskor részben vagy teljesen elveszítik jelentésüket egy új lexikai egység jelentésének javára. A szóösszetétel körülményeit tekintve egyes összetett szavak mondaton belül keletkeztek úgy, hogy leginkább szerkezeti, ritkábban szórendi okból gyakran egymás mellett állva, és egyre inkább specializálódó jelentésben fokozatosan összeforrtak. Más összetett szavakat tudatosan, mondaton kívül, már létező minták alapján alkottak, és ez a szóalkotási mód továbbra is él. A szóösszetétel termékenysége egyéb szóalkotási módokhoz képest nagy mértékben különbözhet nyelvek szerint. Csökkenő sorrendjében megemlíthetők a német nyelv, az angol, a spanyol, a francia, a latin. A kreol tok piszin nyelvben a szóösszetétel rendkívül termékeny. A magyar nyelvben Gerstner 2006 szerint egyike a legtermékenyebb szóalkotási módoknak, Cs. Nagy szerint a legtermékenyebb, azonban a latinban és az újlatin nyelvekben sokkal kevésbé az. A szóösszetételt általában bizonyos alaktani, mondattani és szemantikai, az adott nyelvre jellemző szabályok vezérlik, és egyazon nyelv keretében az összetételnek több mintája van, amelyek között egyesek termékenyebbek, mint mások. (hu)
- A nyelvészetben a „szóösszetétel” (latinul compositio) terminus a szókészlet egyik nyelven belüli gyarapításának az eszközét, a szóalkotás egyik módját nevezi meg. Az összetétel nyelvtől is függően két vagy több önállóan is használható szóból, esetleg ilyen szóból és nem önálló szóelemből, vagy nem önálló szóelemekből történik. Ezek a szavak/szóelemek olykor megtartják, máskor részben vagy teljesen elveszítik jelentésüket egy új lexikai egység jelentésének javára. A szóösszetétel körülményeit tekintve egyes összetett szavak mondaton belül keletkeztek úgy, hogy leginkább szerkezeti, ritkábban szórendi okból gyakran egymás mellett állva, és egyre inkább specializálódó jelentésben fokozatosan összeforrtak. Más összetett szavakat tudatosan, mondaton kívül, már létező minták alapján alkottak, és ez a szóalkotási mód továbbra is él. A szóösszetétel termékenysége egyéb szóalkotási módokhoz képest nagy mértékben különbözhet nyelvek szerint. Csökkenő sorrendjében megemlíthetők a német nyelv, az angol, a spanyol, a francia, a latin. A kreol tok piszin nyelvben a szóösszetétel rendkívül termékeny. A magyar nyelvben Gerstner 2006 szerint egyike a legtermékenyebb szóalkotási módoknak, Cs. Nagy szerint a legtermékenyebb, azonban a latinban és az újlatin nyelvekben sokkal kevésbé az. A szóösszetételt általában bizonyos alaktani, mondattani és szemantikai, az adott nyelvre jellemző szabályok vezérlik, és egyazon nyelv keretében az összetételnek több mintája van, amelyek között egyesek termékenyebbek, mint mások. (hu)
|
