| dbo:abstract
|
- A szülői elidegenítés szindróma (parental alienation syndrome, rövidítve: PAS) fogalmát Richard A. Gardner definiálta az 1980-as évek elején, egy olyan rendellenes magatartásra utalva, melyben a gyermek állandóan és ok nélkül alábecsüli és elutasítja az egyik szülőt, bántóan utal rá. Ennek több oka van: egyrészt a másik szülő ezt sulykolja és befolyással van a gyermekre (majdnem kizárólag a gyermekelhelyezési vita részeként), másrészt a gyermek már saját maga is próbálja rágalmazni az érintett szülőt. Gardner egy 1985-ben megjelent publikációjában vezette be ezt a meghatározást, mely az általa az 1980-as évek elején megfigyelt jelenségek csoportját írja le. A szülői elidegenítési szindrómát (PAS) orvosi és jogi körökben nem ismerik el rendellenes magatartásként. Gardner elmélete, valamint az ehhez kapcsolódó kutatás sok kritikát kapott a jogászok és az orvosok részéről, akik azt állítják, hogy az elmélet nem nyugszik tudományos alapokon. Ezzel szemben a szülői elidegenítés fogalmának létjogosultságát - amikor az egyik szülő teljesen elidegeníti a másik szülőtől a gyermeket – meghatározó jelenségként írják le a válófélben lévő szülők esetében. A pszichológusok különbséget tesznek a szülői elidegenítés (PA) és a szülői elidegenítési szindróma (PAS) között:
* a szülői elidegenítést a szülők viselkedéséhez kötik,
* a szülői elidegenítési szindróma arra a helyzetre utal, amikor a gyermek utálatot érez az egyik szülő iránt és negatívan viszonyul hozzá. A PAS szindróma elfogadhatóságát elutasította egy szakértői bizottság, Anglia és Wales Fellebbviteli Birósága, valamint a Kanadai Igazságügyi Minisztérium sem javasolja az alkalmazását. Néhány családjogi perben említésre került a PAS az Egyesült Államokban. Gardner úgy utalt a PAS-ra, mint az igazságszolgáltatásban bevett és általánosan elfogadott fogalomra, számos példát említett, de az egyes esetek jogi elemzése arra utal, hogy 2006-tól ez az állítás nem állja meg a helyét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott "Betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása" (ICD - magyarul: BNO) katalógus legújabb, 2019. május 25-én jóváhagyott 11-es változatba belekerült a szülői elidegenítés mint "index-kifejezés". Ezt azt jelenti, hogy a WHO elismeri a jelenség létezését, bár nem egy önálló rendellenességként, hanem a QE52.0 kódjelű "gondozó szülő-gyermek közötti" problémaként tekint rá. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (American Psychiatric Association) Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) ötödik változata (DSM-5) ugyan szándékosan nem említi név szerint a szülői elidegenítést, azonban jelenség lényegében bele lett fogalmazva "gyermek lelki bántalmazása" címszó alatt. (hu)
- A szülői elidegenítés szindróma (parental alienation syndrome, rövidítve: PAS) fogalmát Richard A. Gardner definiálta az 1980-as évek elején, egy olyan rendellenes magatartásra utalva, melyben a gyermek állandóan és ok nélkül alábecsüli és elutasítja az egyik szülőt, bántóan utal rá. Ennek több oka van: egyrészt a másik szülő ezt sulykolja és befolyással van a gyermekre (majdnem kizárólag a gyermekelhelyezési vita részeként), másrészt a gyermek már saját maga is próbálja rágalmazni az érintett szülőt. Gardner egy 1985-ben megjelent publikációjában vezette be ezt a meghatározást, mely az általa az 1980-as évek elején megfigyelt jelenségek csoportját írja le. A szülői elidegenítési szindrómát (PAS) orvosi és jogi körökben nem ismerik el rendellenes magatartásként. Gardner elmélete, valamint az ehhez kapcsolódó kutatás sok kritikát kapott a jogászok és az orvosok részéről, akik azt állítják, hogy az elmélet nem nyugszik tudományos alapokon. Ezzel szemben a szülői elidegenítés fogalmának létjogosultságát - amikor az egyik szülő teljesen elidegeníti a másik szülőtől a gyermeket – meghatározó jelenségként írják le a válófélben lévő szülők esetében. A pszichológusok különbséget tesznek a szülői elidegenítés (PA) és a szülői elidegenítési szindróma (PAS) között:
* a szülői elidegenítést a szülők viselkedéséhez kötik,
* a szülői elidegenítési szindróma arra a helyzetre utal, amikor a gyermek utálatot érez az egyik szülő iránt és negatívan viszonyul hozzá. A PAS szindróma elfogadhatóságát elutasította egy szakértői bizottság, Anglia és Wales Fellebbviteli Birósága, valamint a Kanadai Igazságügyi Minisztérium sem javasolja az alkalmazását. Néhány családjogi perben említésre került a PAS az Egyesült Államokban. Gardner úgy utalt a PAS-ra, mint az igazságszolgáltatásban bevett és általánosan elfogadott fogalomra, számos példát említett, de az egyes esetek jogi elemzése arra utal, hogy 2006-tól ez az állítás nem állja meg a helyét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott "Betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása" (ICD - magyarul: BNO) katalógus legújabb, 2019. május 25-én jóváhagyott 11-es változatba belekerült a szülői elidegenítés mint "index-kifejezés". Ezt azt jelenti, hogy a WHO elismeri a jelenség létezését, bár nem egy önálló rendellenességként, hanem a QE52.0 kódjelű "gondozó szülő-gyermek közötti" problémaként tekint rá. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (American Psychiatric Association) Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) ötödik változata (DSM-5) ugyan szándékosan nem említi név szerint a szülői elidegenítést, azonban jelenség lényegében bele lett fogalmazva "gyermek lelki bántalmazása" címszó alatt. (hu)
|
