| dbo:abstract
|
- A sámán a szibériai eredetű sámánizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Magát különféle módon, tudatosan transzba tudja helyezni. Ez egy olyan állapot, amikor a külvilág ingereire a sámán nem vagy alig reagál. A transz beállta jelzi a túlvilággal való kapcsolat létrejöttét. Ilyenkor a lelke repülni kezd és bejárja a túlvilágot, kapcsolatot teremt az ott levő lelkekkel. A sámán tevékenységének külsőségeit, rituális ruházatát, , tevékenységének mozgásformáit, eszközeit és helyét a közösség hagyományai határozzák meg. A legfontosabb eszköze, a túlvilági utazás eszköze általában a . A „sámán” szó. Bár vitatják, hogy a szó belső keletkezésű volna a tunguz nyelvben, azt pedig az eddigi források alapján nem lehet eldönteni, melyik nyelvből kölcsönözte a tunguz, az egyik magyarázat szerint mégis belső keletkezésű szó, és egy „tudni” jelentésű igető származéka. A sámán olyan személy, aki gazdag (képi, mozgási, nyelvi, zenei) kódrendszerrel fejezi ki magát, saját kultúráját és annak szimbolikáját jól ismeri, így hallgatósága előtt hiteles és a tudás bizonyosságával nyilvánul meg. A sámán olyan személy, aki együtt tud élni az elhivatás kényszerével, és az ezzel járó pszichés krízisekkel. A sámán tevékenysége során a túlvilág értelmezőjévé válik, onnan jövő üzeneteket közvetít, és így biztonságot nyújt a közösségnek a túlvilággal szemben. (hu)
- A sámán a szibériai eredetű sámánizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Magát különféle módon, tudatosan transzba tudja helyezni. Ez egy olyan állapot, amikor a külvilág ingereire a sámán nem vagy alig reagál. A transz beállta jelzi a túlvilággal való kapcsolat létrejöttét. Ilyenkor a lelke repülni kezd és bejárja a túlvilágot, kapcsolatot teremt az ott levő lelkekkel. A sámán tevékenységének külsőségeit, rituális ruházatát, , tevékenységének mozgásformáit, eszközeit és helyét a közösség hagyományai határozzák meg. A legfontosabb eszköze, a túlvilági utazás eszköze általában a . A „sámán” szó. Bár vitatják, hogy a szó belső keletkezésű volna a tunguz nyelvben, azt pedig az eddigi források alapján nem lehet eldönteni, melyik nyelvből kölcsönözte a tunguz, az egyik magyarázat szerint mégis belső keletkezésű szó, és egy „tudni” jelentésű igető származéka. A sámán olyan személy, aki gazdag (képi, mozgási, nyelvi, zenei) kódrendszerrel fejezi ki magát, saját kultúráját és annak szimbolikáját jól ismeri, így hallgatósága előtt hiteles és a tudás bizonyosságával nyilvánul meg. A sámán olyan személy, aki együtt tud élni az elhivatás kényszerével, és az ezzel járó pszichés krízisekkel. A sámán tevékenysége során a túlvilág értelmezőjévé válik, onnan jövő üzeneteket közvetít, és így biztonságot nyújt a közösségnek a túlvilággal szemben. (hu)
|
