| dbo:abstract
|
- Sándor Mária (Baloghné Sándor Mária) (Budapest, 1973. június 28. –) csecsemő- és gyermek szakápoló, a „fekete ruhás nővér”, a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság elnöke, Ő volt az, aki elsőként vállalta az egzisztenciális kockázatot azért, hogy érdemi lépéseket tegyen a katasztrofális helyzetben lévő magyar egészségügyért. A Forbes magazin 2016. áprilisban a közéletben legbefolyásosabb nők kategóriájában a 10. helyre sorolta, míg az Observer Médiafigyelő listáján, amely a médiaszereplés és -befolyás alapján állítja fel a rangsorát, a közélet női szereplői között az 5. helyre sorolta. A Publicus Intézet 2016. áprilisban végzett felmérése szerint a hitelességi indexe a legmagasabb volt az országban. A közéletre gyakorolt hatása ellenére, mivel úgy érezte, hogy egy év alatt az egészségügyben semmi nem változott, 2016. áprilisban bejelentette, hogy elfáradt, nem küzd tovább. „Nem tartozom azok közé, akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni – megbuktam. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!” Háttérbe húzódását nem tartja véglegesnek, ha értelmét látja a további harcnak, akkor folytatja eddigi tevékenységét. Ez a döntése nagymértékben attól függ, hogy a 2016. április 15-re meghirdetett pedagógusdemonstráció idején az orvosok, az ápolók, az EDDSZ és a MESZK tagjai fekete ruhát húznak-e, és úgy mennek be az egészségügyi intézményekbe, megmutatva, hogy ez a rendszer nem működik. A megmozdulásokat látva úgy döntött, folytatja közéleti ténykedését. Ez azonban nem volt sikeres: nem kapott munkát, társai elmaradtak tőle, az egészségügyi dolgozók sem álltak mögötte. Állandósuló konfliktusai miatt öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de megmentették. 2017. júniustól Iványi Gábor Oltalom szükségkórházában dolgozik. (hu)
- Sándor Mária (Baloghné Sándor Mária) (Budapest, 1973. június 28. –) csecsemő- és gyermek szakápoló, a „fekete ruhás nővér”, a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság elnöke, Ő volt az, aki elsőként vállalta az egzisztenciális kockázatot azért, hogy érdemi lépéseket tegyen a katasztrofális helyzetben lévő magyar egészségügyért. A Forbes magazin 2016. áprilisban a közéletben legbefolyásosabb nők kategóriájában a 10. helyre sorolta, míg az Observer Médiafigyelő listáján, amely a médiaszereplés és -befolyás alapján állítja fel a rangsorát, a közélet női szereplői között az 5. helyre sorolta. A Publicus Intézet 2016. áprilisban végzett felmérése szerint a hitelességi indexe a legmagasabb volt az országban. A közéletre gyakorolt hatása ellenére, mivel úgy érezte, hogy egy év alatt az egészségügyben semmi nem változott, 2016. áprilisban bejelentette, hogy elfáradt, nem küzd tovább. „Nem tartozom azok közé, akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni – megbuktam. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!” Háttérbe húzódását nem tartja véglegesnek, ha értelmét látja a további harcnak, akkor folytatja eddigi tevékenységét. Ez a döntése nagymértékben attól függ, hogy a 2016. április 15-re meghirdetett pedagógusdemonstráció idején az orvosok, az ápolók, az EDDSZ és a MESZK tagjai fekete ruhát húznak-e, és úgy mennek be az egészségügyi intézményekbe, megmutatva, hogy ez a rendszer nem működik. A megmozdulásokat látva úgy döntött, folytatja közéleti ténykedését. Ez azonban nem volt sikeres: nem kapott munkát, társai elmaradtak tőle, az egészségügyi dolgozók sem álltak mögötte. Állandósuló konfliktusai miatt öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de megmentették. 2017. júniustól Iványi Gábor Oltalom szükségkórházában dolgozik. (hu)
|
