| dbo:abstract
|
- A sárosi erdőispánság királyi udvarbirtok, vadászterület volt a 12. század második felétől a Tarca és Tapoly folyó vidékén, amit erdőóvó–ardó szolgálónépek laktak. A szomszédos Újvár határvármegye őröket helyezett a területére és kiépítette itt is a várföldek és várnépek szervezetét. Az erdőispánság felbomlása után így az erdőispánság területe Újvár vármegye része lett. A tatárjárás után megindult az önállósódás útján, ekkor felépül (Nagysáros). 1261-ben említik először, mint önálló ispánságot, vármegyét, s ezután már sárosi várföldekről is beszélnek. A 13. század végére kialakul Sáros vármegye, mint nemesi vármegye, ami 1323-ig az egri püspökség része, amikor is létrejött a megyét önállóan magában foglaló . A területre a keresztül az esztergomi érsekség is igényt tartott, de 1336-ban lemondott róla. (hu)
- A sárosi erdőispánság királyi udvarbirtok, vadászterület volt a 12. század második felétől a Tarca és Tapoly folyó vidékén, amit erdőóvó–ardó szolgálónépek laktak. A szomszédos Újvár határvármegye őröket helyezett a területére és kiépítette itt is a várföldek és várnépek szervezetét. Az erdőispánság felbomlása után így az erdőispánság területe Újvár vármegye része lett. A tatárjárás után megindult az önállósódás útján, ekkor felépül (Nagysáros). 1261-ben említik először, mint önálló ispánságot, vármegyét, s ezután már sárosi várföldekről is beszélnek. A 13. század végére kialakul Sáros vármegye, mint nemesi vármegye, ami 1323-ig az egri püspökség része, amikor is létrejött a megyét önállóan magában foglaló . A területre a keresztül az esztergomi érsekség is igényt tartott, de 1336-ban lemondott róla. (hu)
|
