| dbo:abstract
|
- A TARDIS (IPA: /ˈtɑ:dɪs/ Time And Relative Dimension In Space, magyarul Idő és relatív dimenzió a térben) a Ki vagy, Doki? című sci-fi sorozat főszereplőjének, a Doktornak az időgépe, amely belül nagyobb, mint kívül, és Kaméleon Áramköre révén képes a környezetéhez alkalmazkodni. 1963-ban az áramkör meghibásodott, azóta egy 50-es évekbeli kék színű, angol rendőrségi telefonfülke alakjában fixálódott. A TARDIS sokkal nagyobb belül, mint kívül, mivel a belseje külön dimenzióban helyezkedik el. A TARDIS maga is egyfajta élőlény és eléggé rejtélyes szimbiotikus kapcsolatban van a Doktorral (pl. minden idegen nyelvű beszédet, írást lefordít és közvetlenül a Doktor és utasa agyába sugároz). Az Idő Lordok jobbnak látták, ha egy TARDIS és egy Idő Lord nem tud kommunikálni egymással. Habár általában időgépnek hívják, valójában a TARDIS elsősorban űrhajóként funkcionál, mely képes az Idő Örvénybe materializálódni, és ott folytatni repülését. Amikor a kívánt időponthoz ér, a TARDIS dematerializálódik az Örvényből, és landol a kiválasztott bolygón, a kívánt időben. A Doktor regenerációjától eltérően a TARDIS landolása mindig ugyanúgy zajlik: először gyenge szél támad, amikor megjelenik a tér-idő fékek miatt keletkező nyikorgó, turbinaszerű hang, egyre hangosabban, ezután kb. 2 méter magasságban egy kis villogó sárgás fény jelenik meg, lassan az egész telefonfülke halványan előkerül, végül a tetején villogó sárga lámpa lekapcsol, és abbamarad a nyikorgás. Lehetetlen minden tulajdonságát lejegyezni, hiszen néha már maguk az alkotók se tudják, hogy mi mindenre képes. A TARDIS szinte végtelen, több különböző része van, ilyen pl.: a Doktor ruhatára, a régebbi epizódokból az uszoda, a galéria (rejtett pótáramkörök), valamint a néha végeláthatatlan labirintus és még rengeteg szoba. Egyesek szerint a TARDIS nem végtelen, hanem gazdája és utasa akarata szerint alakítja belsejét. A Doktor rengeteg alkalommal tesz említést a TARDIS mivoltjára, többször megemlítette, hogy "a TARDIS-okat nem építik, hanem tenyésztik". A TARDIS oly szoros kapcsolatban van az őt irányító Idő Lorddal, hogy ha gazdája elhalálozik, az időgép is lassan elpusztul (lásd: Turn Left). Bár a legtöbb Doktor egyszerű járműként kezelte a TARDIS-t, a tizedik, és a tizenegyedik Doktor sokkal inkább élőlényként tekintett rá, habár a két inkarnáció nagyon is eltérő módon bánt vele. A tizedik Doktor inkább egyfajta hűséges, megbízható ám primitív lénynek látta, gyakran becézgette. A tizenegyedik Doktor idején azonban a TARDIS-t egy sokkal érzékenyebb, értelmesebb, és sebezhetőbb oldaláról ismerhettük meg. Példaképp a hatodik évad harmadik epizódja, "A Doktor felesége". A történet folyamán ez volt az első alkalom, amikor a Doktor közvetlenül beszélhetett a TARDIS mátrix-ával, vagyis a lelkével. Itt már a Doktor nem úgy kezelte a hölgy testébe került TARDIS elmét, mint korábban, sőt többször elkezdtek vitatkozni egy-egy korábbi incidensen, például a hölgy abba is beleköt, hogy a Doktor a fülke felirata ellenére befelé nyitja az ajtókat, valamint, hogy kivételesen tudnak egymással beszélgetni, ennek ellenére úgy beszélnek egymással, mint egy anyuka a kisfiával. Egy ilyen beszélgetésből derül ki, hogy a TARDIS átlát téren és időn, valamint, hogy ezen képessége birtokában szándékosan viszi a Doktort mindig más úticél felé. Miután a mátrix visszakerül a konzol terembe, a Doktor, és űrhajója közti kötelék szorosabb lesz. A sorozat folyamán a Doktort kereső csapatok, társaságok, vagy intézetek szinte mindig a TARDIS alapján találták meg. Donna például mikor meg akarta találni a doktort, nagyapjának, Wilfrednek is szólt, hogy ha lát egy repülő kék rendőrségi fülkét az égen, egyből szóljon neki (bár Wilf ezt valami helyi szlengnek vélte). A TARDIS-t még rengeteg alkalommal írják le hasonlóan, de megesik, mikor tréfás utalásokat tesznek nem földi eredetére. Ezek közül talán a legpontosabb a Pompejiben tartózkodó Szibilla testvériség (Pompeji lángjai) leírása: „A legendás kék fülke. Egy fából készült templom, mely a viharok, a tűz és az árulás idején jelenik meg.” (hu)
- A TARDIS (IPA: /ˈtɑ:dɪs/ Time And Relative Dimension In Space, magyarul Idő és relatív dimenzió a térben) a Ki vagy, Doki? című sci-fi sorozat főszereplőjének, a Doktornak az időgépe, amely belül nagyobb, mint kívül, és Kaméleon Áramköre révén képes a környezetéhez alkalmazkodni. 1963-ban az áramkör meghibásodott, azóta egy 50-es évekbeli kék színű, angol rendőrségi telefonfülke alakjában fixálódott. A TARDIS sokkal nagyobb belül, mint kívül, mivel a belseje külön dimenzióban helyezkedik el. A TARDIS maga is egyfajta élőlény és eléggé rejtélyes szimbiotikus kapcsolatban van a Doktorral (pl. minden idegen nyelvű beszédet, írást lefordít és közvetlenül a Doktor és utasa agyába sugároz). Az Idő Lordok jobbnak látták, ha egy TARDIS és egy Idő Lord nem tud kommunikálni egymással. Habár általában időgépnek hívják, valójában a TARDIS elsősorban űrhajóként funkcionál, mely képes az Idő Örvénybe materializálódni, és ott folytatni repülését. Amikor a kívánt időponthoz ér, a TARDIS dematerializálódik az Örvényből, és landol a kiválasztott bolygón, a kívánt időben. A Doktor regenerációjától eltérően a TARDIS landolása mindig ugyanúgy zajlik: először gyenge szél támad, amikor megjelenik a tér-idő fékek miatt keletkező nyikorgó, turbinaszerű hang, egyre hangosabban, ezután kb. 2 méter magasságban egy kis villogó sárgás fény jelenik meg, lassan az egész telefonfülke halványan előkerül, végül a tetején villogó sárga lámpa lekapcsol, és abbamarad a nyikorgás. Lehetetlen minden tulajdonságát lejegyezni, hiszen néha már maguk az alkotók se tudják, hogy mi mindenre képes. A TARDIS szinte végtelen, több különböző része van, ilyen pl.: a Doktor ruhatára, a régebbi epizódokból az uszoda, a galéria (rejtett pótáramkörök), valamint a néha végeláthatatlan labirintus és még rengeteg szoba. Egyesek szerint a TARDIS nem végtelen, hanem gazdája és utasa akarata szerint alakítja belsejét. A Doktor rengeteg alkalommal tesz említést a TARDIS mivoltjára, többször megemlítette, hogy "a TARDIS-okat nem építik, hanem tenyésztik". A TARDIS oly szoros kapcsolatban van az őt irányító Idő Lorddal, hogy ha gazdája elhalálozik, az időgép is lassan elpusztul (lásd: Turn Left). Bár a legtöbb Doktor egyszerű járműként kezelte a TARDIS-t, a tizedik, és a tizenegyedik Doktor sokkal inkább élőlényként tekintett rá, habár a két inkarnáció nagyon is eltérő módon bánt vele. A tizedik Doktor inkább egyfajta hűséges, megbízható ám primitív lénynek látta, gyakran becézgette. A tizenegyedik Doktor idején azonban a TARDIS-t egy sokkal érzékenyebb, értelmesebb, és sebezhetőbb oldaláról ismerhettük meg. Példaképp a hatodik évad harmadik epizódja, "A Doktor felesége". A történet folyamán ez volt az első alkalom, amikor a Doktor közvetlenül beszélhetett a TARDIS mátrix-ával, vagyis a lelkével. Itt már a Doktor nem úgy kezelte a hölgy testébe került TARDIS elmét, mint korábban, sőt többször elkezdtek vitatkozni egy-egy korábbi incidensen, például a hölgy abba is beleköt, hogy a Doktor a fülke felirata ellenére befelé nyitja az ajtókat, valamint, hogy kivételesen tudnak egymással beszélgetni, ennek ellenére úgy beszélnek egymással, mint egy anyuka a kisfiával. Egy ilyen beszélgetésből derül ki, hogy a TARDIS átlát téren és időn, valamint, hogy ezen képessége birtokában szándékosan viszi a Doktort mindig más úticél felé. Miután a mátrix visszakerül a konzol terembe, a Doktor, és űrhajója közti kötelék szorosabb lesz. A sorozat folyamán a Doktort kereső csapatok, társaságok, vagy intézetek szinte mindig a TARDIS alapján találták meg. Donna például mikor meg akarta találni a doktort, nagyapjának, Wilfrednek is szólt, hogy ha lát egy repülő kék rendőrségi fülkét az égen, egyből szóljon neki (bár Wilf ezt valami helyi szlengnek vélte). A TARDIS-t még rengeteg alkalommal írják le hasonlóan, de megesik, mikor tréfás utalásokat tesznek nem földi eredetére. Ezek közül talán a legpontosabb a Pompejiben tartózkodó Szibilla testvériség (Pompeji lángjai) leírása: „A legendás kék fülke. Egy fából készült templom, mely a viharok, a tűz és az árulás idején jelenik meg.” (hu)
|
