| dbo:abstract
|
- Takamiszakari Szeiken (高見盛 精彦, nyugaton Takamisakari Seiken, eredetileg 加藤 精彦, Kató Szeiken) (Aomori prefektúra, Japán, 1976. május 12.) japán szumóbirkózó, legmagasabb elért rangja . Profi karrierjét a japán szumó alacsonyabb osztályait átugorva a kezdte 1999. márciusban. A második legrangosabb osztályba 2000. januárban került fel, nevét ekkor változtatta Kaióról Takamiszakarira. Három tornával később, júliusban elérte a is. Szeptemberben a jokodzuna vezette ceremóniában a két segítő egyike lehetett, azonban a harmadik napon lesérült, és a novemberi, illetve a januári tornát is ki kellett hagynia, amiért végül visszasorolták a fizetést nem, csak élelmet és szállást biztosító osztályba. A makuucsit újra 2002 márciusára érte el. Szeptemberben előléptették , de egy torna múltán vissza is minősítették , és bár 2003 novemberében szintén komuszubiként küzdhetett a tornán, rangját akkor sem sikerült megtartania. Takamiszakari igen népszerű, minden mérkőzése előtt hivalkodón végigütögeti a testét és nagy marék sót szór a dohjóra. A hétköznapokban szemüveget visel, de a tornákon meg kell tőle válnia – ez magyarázza hunyorgó tekintetét, ami különös arckifejezést kölcsönöz neki. Ha nyer, a meccs után fejét magasra emelve, mosolyogva lépdel ki a pályáról. Ha veszít, kifelé menet fejét lehajtja és szemeit a földnek szegezi. Japánban, ahol az érzelmek elfojtása a norma, mindezzel igen egyedi képet tudott kialakítani magáról, és viszonylag alacsony rangja ellenére is a közönség egyik kedvencének számít. (hu)
- Takamiszakari Szeiken (高見盛 精彦, nyugaton Takamisakari Seiken, eredetileg 加藤 精彦, Kató Szeiken) (Aomori prefektúra, Japán, 1976. május 12.) japán szumóbirkózó, legmagasabb elért rangja . Profi karrierjét a japán szumó alacsonyabb osztályait átugorva a kezdte 1999. márciusban. A második legrangosabb osztályba 2000. januárban került fel, nevét ekkor változtatta Kaióról Takamiszakarira. Három tornával később, júliusban elérte a is. Szeptemberben a jokodzuna vezette ceremóniában a két segítő egyike lehetett, azonban a harmadik napon lesérült, és a novemberi, illetve a januári tornát is ki kellett hagynia, amiért végül visszasorolták a fizetést nem, csak élelmet és szállást biztosító osztályba. A makuucsit újra 2002 márciusára érte el. Szeptemberben előléptették , de egy torna múltán vissza is minősítették , és bár 2003 novemberében szintén komuszubiként küzdhetett a tornán, rangját akkor sem sikerült megtartania. Takamiszakari igen népszerű, minden mérkőzése előtt hivalkodón végigütögeti a testét és nagy marék sót szór a dohjóra. A hétköznapokban szemüveget visel, de a tornákon meg kell tőle válnia – ez magyarázza hunyorgó tekintetét, ami különös arckifejezést kölcsönöz neki. Ha nyer, a meccs után fejét magasra emelve, mosolyogva lépdel ki a pályáról. Ha veszít, kifelé menet fejét lehajtja és szemeit a földnek szegezi. Japánban, ahol az érzelmek elfojtása a norma, mindezzel igen egyedi képet tudott kialakítani magáról, és viszonylag alacsony rangja ellenére is a közönség egyik kedvencének számít. (hu)
|
