| dbo:abstract
|
- A tamariska, vagy tamariszkusz (Tamarix) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjéhez, ezen belül a (Tamaricaceae) családjához tartozó nemzetség. Gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel. Idővel felkopaszodva alacsony, görbe törzsű fácskává is megnőhetnek. Díszük finom, lombjuk és dús virágzásuk. A mérsékelt és a szubtrópusi égöv találkozásánál, száraz, homokos, köves vagy területeken honosak (tengerparti szikesek, sós mocsarak, Közép-Ázsia szikes-homokos pusztaságai stb.). Igen fénykedvelők, de ettől eltekintve igénytelenek, minden talajon megélnek, még az erős is. Ez utóbbi helyen gyökereik felveszik a , majd azt a levelek „kiizzadják”. Talajjavító hatást azért nem várhatunk tőlük, mert lehulló lombjuk sóban gazdagítja a feltalajt. Rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak. A nálunk telepített fajok két nagyobb csoportba sorolhatók, a lombfakadás idején ill. nyáron nyíló tamariskák csoportjára. Az előbbi csoportba tartozó fajok nálunk a legfagytűrőbbek és legmagasabb termetűek, 3–5 méteres bokorrá, idővel pedig ferde törzsű kis fává is megnőnek. A tamariskák szaporítása fásdugványozással történik, mivel az átültetést nem viselik. (hu)
- A tamariska, vagy tamariszkusz (Tamarix) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjéhez, ezen belül a (Tamaricaceae) családjához tartozó nemzetség. Gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel. Idővel felkopaszodva alacsony, görbe törzsű fácskává is megnőhetnek. Díszük finom, lombjuk és dús virágzásuk. A mérsékelt és a szubtrópusi égöv találkozásánál, száraz, homokos, köves vagy területeken honosak (tengerparti szikesek, sós mocsarak, Közép-Ázsia szikes-homokos pusztaságai stb.). Igen fénykedvelők, de ettől eltekintve igénytelenek, minden talajon megélnek, még az erős is. Ez utóbbi helyen gyökereik felveszik a , majd azt a levelek „kiizzadják”. Talajjavító hatást azért nem várhatunk tőlük, mert lehulló lombjuk sóban gazdagítja a feltalajt. Rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak. A nálunk telepített fajok két nagyobb csoportba sorolhatók, a lombfakadás idején ill. nyáron nyíló tamariskák csoportjára. Az előbbi csoportba tartozó fajok nálunk a legfagytűrőbbek és legmagasabb termetűek, 3–5 méteres bokorrá, idővel pedig ferde törzsű kis fává is megnőnek. A tamariskák szaporítása fásdugványozással történik, mivel az átültetést nem viselik. (hu)
|
