| dbo:abstract
|
- A tao (kínai: 道, pinjin: dào, jelentése: út) a taoizmus központi fogalma, a taoista filozófia és vallás elnevezésének gyökere. A konfuciánusoknál a tao (ahogy a piktogram sugallja) az a tanítás és az "az út, amit az embereknek követniük kell". Lao-cénél a tao az a forrás, amelyből minden jelenség származik, minden dolog teremtetlen teremtője, amely biztosítja a dolgok stabilitását és szabályosságát. Ha megnyilvánul, "" ("te")-ként (wd) (= erő, erény) jelenik meg. Az erényes ember összhangban él a taót kifejező "tö"-vel, különösen a (wd) alkalmazása révén. A Tao-tö-king a következő mondattal kezdődik: A tao, amelyek szavakkal szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök tao.A név, amelyet meg lehet nevezni, nem az örök név.Az, aminek nincs neve, az ég és föld kezdete. A világ taoista őselve olyan örökké nyugvó potencia, amely minden jelenségnek alapja. A tao az egyedüli állandóság, soha nem változik. Minden a tao körül forog: Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet törvényeit követi. A taóból keletkezik minden. "Úgy tekinthetjük, mint a világ anyját". A tao 10 ezer lényt teremt, akiket az erejével táplál, a természetével átalakít és tevékenységével tökélesít. A tao nemcsak minden létező ősoka, hanem az egység forrása is, amelyben végül a létezés minden ellentmondása és különbsége feloldódik. Mivel a taóval való egyesülésben a lét valamennyi kérdése megoldást nyer, a cél nem más, mint az emberi magatartást a taóhoz idomítani. A tao hatékonysága a dolgok teremtésében, kibontakozásában és fenntartásában, az ember számára etikai, életviteli normát jelent. Ahhoz hogy az ember a tao hatásmódját utánozhassa, rendelkezésére áll a "tö"/"te" (wd) (erő, erény). (hu)
- A tao (kínai: 道, pinjin: dào, jelentése: út) a taoizmus központi fogalma, a taoista filozófia és vallás elnevezésének gyökere. A konfuciánusoknál a tao (ahogy a piktogram sugallja) az a tanítás és az "az út, amit az embereknek követniük kell". Lao-cénél a tao az a forrás, amelyből minden jelenség származik, minden dolog teremtetlen teremtője, amely biztosítja a dolgok stabilitását és szabályosságát. Ha megnyilvánul, "" ("te")-ként (wd) (= erő, erény) jelenik meg. Az erényes ember összhangban él a taót kifejező "tö"-vel, különösen a (wd) alkalmazása révén. A Tao-tö-king a következő mondattal kezdődik: A tao, amelyek szavakkal szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök tao.A név, amelyet meg lehet nevezni, nem az örök név.Az, aminek nincs neve, az ég és föld kezdete. A világ taoista őselve olyan örökké nyugvó potencia, amely minden jelenségnek alapja. A tao az egyedüli állandóság, soha nem változik. Minden a tao körül forog: Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet törvényeit követi. A taóból keletkezik minden. "Úgy tekinthetjük, mint a világ anyját". A tao 10 ezer lényt teremt, akiket az erejével táplál, a természetével átalakít és tevékenységével tökélesít. A tao nemcsak minden létező ősoka, hanem az egység forrása is, amelyben végül a létezés minden ellentmondása és különbsége feloldódik. Mivel a taóval való egyesülésben a lét valamennyi kérdése megoldást nyer, a cél nem más, mint az emberi magatartást a taóhoz idomítani. A tao hatékonysága a dolgok teremtésében, kibontakozásában és fenntartásában, az ember számára etikai, életviteli normát jelent. Ahhoz hogy az ember a tao hatásmódját utánozhassa, rendelkezésére áll a "tö"/"te" (wd) (erő, erény). (hu)
|
