| dbo:abstract
|
- A tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum 1955, Zólyomi Bálint; Aceri tatarici-Quercetum roboris 1957, Zólyomi Bálint) Magyarország egyetlen síksági klímazonális erdőtársulása, a pannóniai erdős sztyeppek megsemmisülő típusa. A (az antropogén hatások nélküli, feltételezhető természetes növénytakaróban) igen nagy területet foglalna el, becslések szerint az ország területének 9-12,5%-át. Kiterjedése feltehetőleg évezredek óta, az ember megjelenésétől folyamatosan csökken. Jelenleg az ország területének mintegy 0,007%-án találunk jobb-rosszabb állapotú tatárjuharos lösztölgyest; legnagyobb egybefüggő állománya az 1 km²-nél alig nagyobb (106 ha) . A társulásról szóló tudásunk alapja ezen egyetlen erdő vizsgálata, amit apró, gyakran facsoportnyi erdőfoltok kutatása egészít ki. A társulás csak hegylábakon maradt fenn: az alföldi lösztölgyesek elpusztultak vagy eljellegtelenedtek, és helyükön ma már gyakran csak galagonya-kökény cserjéseket, töviskeseket találunk. Ebből következik, hogy számos kérdésre minden igyekezetünk ellenére sem tudunk megnyugtató választ adni, a társulás belső alföldi természetes állapota alaposan nem írható le. (hu)
- A tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum 1955, Zólyomi Bálint; Aceri tatarici-Quercetum roboris 1957, Zólyomi Bálint) Magyarország egyetlen síksági klímazonális erdőtársulása, a pannóniai erdős sztyeppek megsemmisülő típusa. A (az antropogén hatások nélküli, feltételezhető természetes növénytakaróban) igen nagy területet foglalna el, becslések szerint az ország területének 9-12,5%-át. Kiterjedése feltehetőleg évezredek óta, az ember megjelenésétől folyamatosan csökken. Jelenleg az ország területének mintegy 0,007%-án találunk jobb-rosszabb állapotú tatárjuharos lösztölgyest; legnagyobb egybefüggő állománya az 1 km²-nél alig nagyobb (106 ha) . A társulásról szóló tudásunk alapja ezen egyetlen erdő vizsgálata, amit apró, gyakran facsoportnyi erdőfoltok kutatása egészít ki. A társulás csak hegylábakon maradt fenn: az alföldi lösztölgyesek elpusztultak vagy eljellegtelenedtek, és helyükön ma már gyakran csak galagonya-kökény cserjéseket, töviskeseket találunk. Ebből következik, hogy számos kérdésre minden igyekezetünk ellenére sem tudunk megnyugtató választ adni, a társulás belső alföldi természetes állapota alaposan nem írható le. (hu)
|
