| dbo:abstract
|
- Taşlıcalı Yahya Bey (1498–1582; törökül ismert mint Dukaginzâde Yahyâ bey vagy Yahya bey Dukagjini, albánul Jahja bej Dukagjini) oszmán költő és katona. A legismertebb költő a 16. században. Az oszmán-török nyelv alapjainak megalkotója. Ifjú korában toborozták az oszmánok katonai szolgálatra, az úgynevezett szokásai szerint, melynek lényege az volt, hogy a 8–18 év közötti fiúkat családjuktól elszakítva katonai szolgálatra nevelték. Amellett, hogy költészete jelentős, fontos katonai szerepet játszott az Oszmán Birodalom terjeszkedésében, melynek hadseregében , azaz hadnagyi rangban szolgált. Részt vett az 1516 és 1517 között, a 1535-ben és Szigetvár ostromában is 1566-ban. I. Szulejmán legidősebb fiának, Musztafa hercegnek kivégzése után írta talán leghíresebb elégiáját, a “Şehzade Mersiyesi – A herceg siralmai”, abban a herceget dicsőítve és annak kivégzésének körülményeit taglalva. Művének is köszönhetően kegyvesztett lett, élete utolsó szakaszát száműzetésben élte le a Balkánon. Mint költő, munkásságát az eredetiség és az újítás jellemezte, a perzsa irodalom jeles képviselője, e témában írt legjelentősebb műve a Yusuf és Züleyha. A diván irányzat legjelentősebb költője, verseit úgynevezett foglalta, ebből öt maradt fenn az utókornak, nagy hatást gyakorolva a perzsa hagyományokra. (hu)
- Taşlıcalı Yahya Bey (1498–1582; törökül ismert mint Dukaginzâde Yahyâ bey vagy Yahya bey Dukagjini, albánul Jahja bej Dukagjini) oszmán költő és katona. A legismertebb költő a 16. században. Az oszmán-török nyelv alapjainak megalkotója. Ifjú korában toborozták az oszmánok katonai szolgálatra, az úgynevezett szokásai szerint, melynek lényege az volt, hogy a 8–18 év közötti fiúkat családjuktól elszakítva katonai szolgálatra nevelték. Amellett, hogy költészete jelentős, fontos katonai szerepet játszott az Oszmán Birodalom terjeszkedésében, melynek hadseregében , azaz hadnagyi rangban szolgált. Részt vett az 1516 és 1517 között, a 1535-ben és Szigetvár ostromában is 1566-ban. I. Szulejmán legidősebb fiának, Musztafa hercegnek kivégzése után írta talán leghíresebb elégiáját, a “Şehzade Mersiyesi – A herceg siralmai”, abban a herceget dicsőítve és annak kivégzésének körülményeit taglalva. Művének is köszönhetően kegyvesztett lett, élete utolsó szakaszát száműzetésben élte le a Balkánon. Mint költő, munkásságát az eredetiség és az újítás jellemezte, a perzsa irodalom jeles képviselője, e témában írt legjelentősebb műve a Yusuf és Züleyha. A diván irányzat legjelentősebb költője, verseit úgynevezett foglalta, ebből öt maradt fenn az utókornak, nagy hatást gyakorolva a perzsa hagyományokra. (hu)
|
