| dbo:abstract
|
- Telekkönyv vagy nyilvánkönyv, az a közokirat, amely a fekvő birtok létviszonyait, vagyis az egyes ingatlanokra vonatkozó adatokat és nyilvánkönyvi jogokat magában foglalja. A telekkönyvnek, hogy céljának, a tulajdon és a hitel biztosításának megfeleljen, a nyilvánosság és a különösség kettős elvén kell alapulnia. A nyilvánosság elvénél fogva a telekkönyvet a vezetésével megbízott hatóságnál bárki szabadon megtekintheti; a különösség elve azt jelenti, hogy minden telekkönyvi jószágtest elkülönítve veendő fel és tüntetendő ki. Hazai törvényhozásunk már 1848 előtt érezte a telekkönyvi intézmény szükségét, de az 1840. XXI. törvénycikk «az adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról» az intézménynek még megközelítése sem volt. Ez a törvény a fekvőségeket feltüntető földkönyveknek (Grundbuch) szerkesztését csak a szabad királyi városokban írta elő; nemesi birtokokra csak az ún. általános betáblázásnak volt helye, melynek hatálya az adósnak az alatt a törvényhatóság alatt levő javaira terjedt ki, amely előtt a betáblázás történt. Megengedte mégis a törvény, hogy ha egyes személyes nemesi javaikra nézve a betáblázásnak a szabad királyi városokra megállapított módját akarnák behozni, e végre vármegyei küldöttsége kérhessenek, amely az illető javakat hitelesen összeírja, felmérje. Az ekként összeírt és felmért nemesi birtokról külön jegyzőkönyv volt vezetendő. (hu)
- Telekkönyv vagy nyilvánkönyv, az a közokirat, amely a fekvő birtok létviszonyait, vagyis az egyes ingatlanokra vonatkozó adatokat és nyilvánkönyvi jogokat magában foglalja. A telekkönyvnek, hogy céljának, a tulajdon és a hitel biztosításának megfeleljen, a nyilvánosság és a különösség kettős elvén kell alapulnia. A nyilvánosság elvénél fogva a telekkönyvet a vezetésével megbízott hatóságnál bárki szabadon megtekintheti; a különösség elve azt jelenti, hogy minden telekkönyvi jószágtest elkülönítve veendő fel és tüntetendő ki. Hazai törvényhozásunk már 1848 előtt érezte a telekkönyvi intézmény szükségét, de az 1840. XXI. törvénycikk «az adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról» az intézménynek még megközelítése sem volt. Ez a törvény a fekvőségeket feltüntető földkönyveknek (Grundbuch) szerkesztését csak a szabad királyi városokban írta elő; nemesi birtokokra csak az ún. általános betáblázásnak volt helye, melynek hatálya az adósnak az alatt a törvényhatóság alatt levő javaira terjedt ki, amely előtt a betáblázás történt. Megengedte mégis a törvény, hogy ha egyes személyes nemesi javaikra nézve a betáblázásnak a szabad királyi városokra megállapított módját akarnák behozni, e végre vármegyei küldöttsége kérhessenek, amely az illető javakat hitelesen összeírja, felmérje. Az ekként összeírt és felmért nemesi birtokról külön jegyzőkönyv volt vezetendő. (hu)
|
