| dbo:abstract
|
- A Temesköz a legrégebbi tájegységi neveink egyike, a magyarság a honfoglalás után benépesítette, sűrűn lakott vidék lett. Területén jött létre a Csanádi Püspökség 1030-ban, első püspöke Szent Gellért. A középkorban is folyamatosan lakott vidék, bizonyítják az 1333-as pápai tizedjegyzékek, a temesközi magyar rendek fönn maradt birtoklevelei, a falvak nevei de a török adó lajstromai is. A hódoltsági területein a török nem tiltotta a keresztény vallások gyakorlását. Ismeretes a budai pasa üzenete, református lelkipásztorokat hív a hódoltsági területekre, jutalmat és oltalmat biztosítva. A Szent liga szövetséges államai, benne a Habsburg Monarchia a 17. században a törököt a Tisza-Maros vonaláig kiszorították Magyarország nagyobb részéből. A háborúnak a karlócai békeszerződés vetett véget. Megállapodtak többek között, hogy a Dél-Alföld a Tisza és a Maros délre eső része, a folyók bal oldala, Temesköz továbbra is a török birtokában marad 25 évig. A keresztény lakosság a török hódoltságban vallását továbbra is szabadon gyakorolhatja. "A határszéli várakat a felek megőrizhetik, de újat nem építhetnek", így maradtak fönn Szeged és Csanád várai. A békeszerződés alapelve: ahogy birtokoljátok (uti possidetis) Béke azonban csak Temesközben a török hódoltságban volt még közel két évtizedig. Magyarországon folytatódott a Habsburg katonai megszállás, a németek betelepítése. Befogadták a szerb menekülteket majd fölvették őket a Habsburg monarchia zsoldos katonaságába. A Tisza és a Maros jobb oldaláról kitelepítették a magyar falvak lakosságát, a bécsi haditanács rendelkezése alá besorolt területeket Szeged, Makó, Arad vidékeit kivették a magyar megyerendszerből, a haditanács uralma alatt maradtak. Az itt állomásoztatott zsoldos délszláv katonákat fölhasználták a Rákóczi-szabadságharc idején, ami véres konfliktusokhoz vezetett. A törökök a Temesközt 1718-ban föladták. A Tisza-Maros mentén már létező katonai területeket kiterjesztették Temesközre is. A délszláv zsoldosokra miután császáriak már nem tartottak igényt szolgálatukra (1751) sokan Oroszországba távoztak. Szegedre, Makóra és környékére vissza jöttek a magyarok. A Maros jobb oldalán a megüresedett szerb szállás helyeket nagy részben, német és román telepesek kapták. Előbb a XVII. század végén a Keresztény liga zsoldos csapatai Magyarországon állomásoztak, a téli ellátásukról, szállításukról a rospontról lakosságnak kellett gondoskodni. Rendezetlen volt a lakosság védelme. A magyarok most is csak magukra számíthattak. A mohácsi vész idején a Pápa de a Habsburg Császár is a török szövetségese volt. Magyarországon III. Károly király betiltotta a protestáns vallásokat, templomaikat általában vissza állították katolikus templommá, a hívőket a katolikusokhoz rendelték. A pozsonyi Törvényszék elé állítottak hűtlenség vádjával 400 református lelkészt és tanítót, 41 személyt gályarabságra ítéltek. Az országban az állandó zsoldos hadsereg katonái állomásoztak. A közös birodalmi hadsereg eltartási költségeit 8,5 mill./évi/ Ft ebből Magyarország közel 3 mill. Ft fizetett évenként./21/ Ismeretes Antonio Caraffa a Szent Szövetség zsoldos hadvezér rémtettei 1687-ben Eperjesen rangos, gazdag családfőket kivégeztetett, vagyonaikat elkobozta. Mindez megismétlődött Debrecenben és Brassóban is. Caraffa később a Császár-Magyar Királytól Magyar honosítást földbirtokot és bárói címet kapott. Boanvisi Nuncius írta a Pápának, hogy ,,csak bosszújukat akarják a magyarokon kitölteni, a jószág elkobzást azért eszközlik mert hasznot akarnak húzni a zűrzavarból. Gróf Csáki kalocsai püspök írja Popovics Vince szerb püspöknek: "Tegyen lépéseket ama kegyetlen bűnözők ellen akik Rákóczi felkelés idején embertelenül viszonyultak a védtelen magyar lakossággal szemben." (hu)
- A Temesköz a legrégebbi tájegységi neveink egyike, a magyarság a honfoglalás után benépesítette, sűrűn lakott vidék lett. Területén jött létre a Csanádi Püspökség 1030-ban, első püspöke Szent Gellért. A középkorban is folyamatosan lakott vidék, bizonyítják az 1333-as pápai tizedjegyzékek, a temesközi magyar rendek fönn maradt birtoklevelei, a falvak nevei de a török adó lajstromai is. A hódoltsági területein a török nem tiltotta a keresztény vallások gyakorlását. Ismeretes a budai pasa üzenete, református lelkipásztorokat hív a hódoltsági területekre, jutalmat és oltalmat biztosítva. A Szent liga szövetséges államai, benne a Habsburg Monarchia a 17. században a törököt a Tisza-Maros vonaláig kiszorították Magyarország nagyobb részéből. A háborúnak a karlócai békeszerződés vetett véget. Megállapodtak többek között, hogy a Dél-Alföld a Tisza és a Maros délre eső része, a folyók bal oldala, Temesköz továbbra is a török birtokában marad 25 évig. A keresztény lakosság a török hódoltságban vallását továbbra is szabadon gyakorolhatja. "A határszéli várakat a felek megőrizhetik, de újat nem építhetnek", így maradtak fönn Szeged és Csanád várai. A békeszerződés alapelve: ahogy birtokoljátok (uti possidetis) Béke azonban csak Temesközben a török hódoltságban volt még közel két évtizedig. Magyarországon folytatódott a Habsburg katonai megszállás, a németek betelepítése. Befogadták a szerb menekülteket majd fölvették őket a Habsburg monarchia zsoldos katonaságába. A Tisza és a Maros jobb oldaláról kitelepítették a magyar falvak lakosságát, a bécsi haditanács rendelkezése alá besorolt területeket Szeged, Makó, Arad vidékeit kivették a magyar megyerendszerből, a haditanács uralma alatt maradtak. Az itt állomásoztatott zsoldos délszláv katonákat fölhasználták a Rákóczi-szabadságharc idején, ami véres konfliktusokhoz vezetett. A törökök a Temesközt 1718-ban föladták. A Tisza-Maros mentén már létező katonai területeket kiterjesztették Temesközre is. A délszláv zsoldosokra miután császáriak már nem tartottak igényt szolgálatukra (1751) sokan Oroszországba távoztak. Szegedre, Makóra és környékére vissza jöttek a magyarok. A Maros jobb oldalán a megüresedett szerb szállás helyeket nagy részben, német és román telepesek kapták. Előbb a XVII. század végén a Keresztény liga zsoldos csapatai Magyarországon állomásoztak, a téli ellátásukról, szállításukról a rospontról lakosságnak kellett gondoskodni. Rendezetlen volt a lakosság védelme. A magyarok most is csak magukra számíthattak. A mohácsi vész idején a Pápa de a Habsburg Császár is a török szövetségese volt. Magyarországon III. Károly király betiltotta a protestáns vallásokat, templomaikat általában vissza állították katolikus templommá, a hívőket a katolikusokhoz rendelték. A pozsonyi Törvényszék elé állítottak hűtlenség vádjával 400 református lelkészt és tanítót, 41 személyt gályarabságra ítéltek. Az országban az állandó zsoldos hadsereg katonái állomásoztak. A közös birodalmi hadsereg eltartási költségeit 8,5 mill./évi/ Ft ebből Magyarország közel 3 mill. Ft fizetett évenként./21/ Ismeretes Antonio Caraffa a Szent Szövetség zsoldos hadvezér rémtettei 1687-ben Eperjesen rangos, gazdag családfőket kivégeztetett, vagyonaikat elkobozta. Mindez megismétlődött Debrecenben és Brassóban is. Caraffa később a Császár-Magyar Királytól Magyar honosítást földbirtokot és bárói címet kapott. Boanvisi Nuncius írta a Pápának, hogy ,,csak bosszújukat akarják a magyarokon kitölteni, a jószág elkobzást azért eszközlik mert hasznot akarnak húzni a zűrzavarból. Gróf Csáki kalocsai püspök írja Popovics Vince szerb püspöknek: "Tegyen lépéseket ama kegyetlen bűnözők ellen akik Rákóczi felkelés idején embertelenül viszonyultak a védtelen magyar lakossággal szemben." (hu)
|
