| dbo:abstract
|
- A teodicea a görög theos (θεός, „isten”) és diké (δίκη, „helyes” vagy „igaz”) szavakból ered, azaz a filozófiai istenigazolást takarja. Ide tartozik még a (keresztény) Isten feltételezett jósága és az ártatlanok (például kisgyermekek) evilági szenvedései közötti ellentmondás megmagyarázása. A teodicea nem egyenlő a teológiával. Ez utóbbi ugyanis egy szentírásból indul ki, míg a teodicea csak filozófiai eszközökkel érvel, amelyek alapján a nem hívőnek is be kell látnia Isten létét és tulajdonságait. Már az ókorban felvetődött a szenvedés kérdése. Számos kultúrában, így Kínában, Indiában, Iránban, a sumér világban, Babilonban, Egyiptomban és Izraelben is. Ismert példa az Ótestamentumban Jób története. A szkeptikus ókori görög filozófusok szerint ha létezne egy mindenható és jó istenség, akkor a rosszat meg kellene akadályoznia. Ez további érveket jelentett az ateizmus és az agnoszticizmus mellett. A teodicea úttörője Canterburyi Szent Anzelm, aki az ontológiai istenérvet fejtette ki. Legnagyobb művelőjének Aquinói Szent Tamást tartjuk. Először Leibniz használta a fogalmat az Essai de théodicée sur la bonté du Dieu, la liberté l'homme et l'origine du mal című művében, aki Isten jóságát akarta igazolni a világban fellelhető rosszal szemben. A 18. századtól kezdve skolasztikának az Isten valóságának és tulajdonságainak észérvekkel való igazolását nevezzük. Sok vallásos ember számára a kérdést leginkább a holokauszt vetette fel. (hu)
- A teodicea a görög theos (θεός, „isten”) és diké (δίκη, „helyes” vagy „igaz”) szavakból ered, azaz a filozófiai istenigazolást takarja. Ide tartozik még a (keresztény) Isten feltételezett jósága és az ártatlanok (például kisgyermekek) evilági szenvedései közötti ellentmondás megmagyarázása. A teodicea nem egyenlő a teológiával. Ez utóbbi ugyanis egy szentírásból indul ki, míg a teodicea csak filozófiai eszközökkel érvel, amelyek alapján a nem hívőnek is be kell látnia Isten létét és tulajdonságait. Már az ókorban felvetődött a szenvedés kérdése. Számos kultúrában, így Kínában, Indiában, Iránban, a sumér világban, Babilonban, Egyiptomban és Izraelben is. Ismert példa az Ótestamentumban Jób története. A szkeptikus ókori görög filozófusok szerint ha létezne egy mindenható és jó istenség, akkor a rosszat meg kellene akadályoznia. Ez további érveket jelentett az ateizmus és az agnoszticizmus mellett. A teodicea úttörője Canterburyi Szent Anzelm, aki az ontológiai istenérvet fejtette ki. Legnagyobb művelőjének Aquinói Szent Tamást tartjuk. Először Leibniz használta a fogalmat az Essai de théodicée sur la bonté du Dieu, la liberté l'homme et l'origine du mal című művében, aki Isten jóságát akarta igazolni a világban fellelhető rosszal szemben. A 18. századtól kezdve skolasztikának az Isten valóságának és tulajdonságainak észérvekkel való igazolását nevezzük. Sok vallásos ember számára a kérdést leginkább a holokauszt vetette fel. (hu)
|
