| dbo:abstract
|
- A természetes logaritmus az e alapú logaritmus, ahol e egy irracionális szám, melynek értéke tíz tizedesre: 2,7182818284… Az e szokásos elnevezése Euler-féle szám, mivel Leonhard Euler svájci matematikus használta először ezt a jelölést 1727-ben. A természetes logaritmus jelölése ln(x), loge(x) vagy log(x), ha egyértelmű, hogy természetes logaritmusról van szó. Egy x pozitív szám természetes logaritmusán azt a hatványkitevőt értjük, melyre e-t emelve x-et kapjuk. Például ln(7,389...) = 2, mert e2=7,389.... Az e természetes logaritmusa 1 (ln(e) = 1), mert e1 = e, továbbá az 1 természetes logaritmusa nulla (ln(1) = 0), mivel e0 = 1. Bármely a pozitív valós szám természetes logaritmusa definiálható az f(x)=1/x (x>0) függvény görbe alatti területeként (integráljaként) az [1,a] intervallumon. Ennek a definíciónak egyszerűsége vezet a “természetes” jelzőhöz. A definíció kiterjeszthető nem-zéró komplex számokra is. A természetes logaritmus függvény, ha valós változók valós függvényeként tekintjük, akkor az exponenciális függvény inverz függvénye: Mint minden logaritmus, a természetes logaritmus is szorzást összeadásra vezeti vissza: Az algebrában ennek a tulajdonság a neve izomorfia, amikor egy csoportnál a szorzást összeadásra, az osztást kivonásra lehet átalakítani. Ez a tulajdonság tette lehetővé a logaritmusok használatát a logarléccel történő szorzás, osztás, hatványozás műveleteknél. Manapság nem használnak már logarlécet, de a számológépek belső programjában szintén használható ez az elv. A logaritmusok bármely 1-nél nagyobb pozitív számra értelmezhetők, nemcsak az e-re. A különféle logaritmus-alapok egy konstans szorzóval különböznek egymástól. A logaritmusok hasznosak olyan egyenletek megoldásánál, ahol az ismeretlen a kitevőben van. Például a életciklus számításkor, bomlási folyamatoknál. (hu)
- A természetes logaritmus az e alapú logaritmus, ahol e egy irracionális szám, melynek értéke tíz tizedesre: 2,7182818284… Az e szokásos elnevezése Euler-féle szám, mivel Leonhard Euler svájci matematikus használta először ezt a jelölést 1727-ben. A természetes logaritmus jelölése ln(x), loge(x) vagy log(x), ha egyértelmű, hogy természetes logaritmusról van szó. Egy x pozitív szám természetes logaritmusán azt a hatványkitevőt értjük, melyre e-t emelve x-et kapjuk. Például ln(7,389...) = 2, mert e2=7,389.... Az e természetes logaritmusa 1 (ln(e) = 1), mert e1 = e, továbbá az 1 természetes logaritmusa nulla (ln(1) = 0), mivel e0 = 1. Bármely a pozitív valós szám természetes logaritmusa definiálható az f(x)=1/x (x>0) függvény görbe alatti területeként (integráljaként) az [1,a] intervallumon. Ennek a definíciónak egyszerűsége vezet a “természetes” jelzőhöz. A definíció kiterjeszthető nem-zéró komplex számokra is. A természetes logaritmus függvény, ha valós változók valós függvényeként tekintjük, akkor az exponenciális függvény inverz függvénye: Mint minden logaritmus, a természetes logaritmus is szorzást összeadásra vezeti vissza: Az algebrában ennek a tulajdonság a neve izomorfia, amikor egy csoportnál a szorzást összeadásra, az osztást kivonásra lehet átalakítani. Ez a tulajdonság tette lehetővé a logaritmusok használatát a logarléccel történő szorzás, osztás, hatványozás műveleteknél. Manapság nem használnak már logarlécet, de a számológépek belső programjában szintén használható ez az elv. A logaritmusok bármely 1-nél nagyobb pozitív számra értelmezhetők, nemcsak az e-re. A különféle logaritmus-alapok egy konstans szorzóval különböznek egymástól. A logaritmusok hasznosak olyan egyenletek megoldásánál, ahol az ismeretlen a kitevőben van. Például a életciklus számításkor, bomlási folyamatoknál. (hu)
|
