| dbo:abstract
|
- A tervezett elavulás elmélete szerint az 1920-as évektől kezdődően a gazdasági növekedés fenntartása érdekében különféle cégek a korábbi minél tartósabb termékek helyett kevésbé tartós, hamarabb elromló, ezért hamarabb lecserélendő termékeket kezdtek tervezni, gyártani, árulni.A jelenségben érintett termékek vagy technikailag mennek tönkre idő előtt, vagy a divat és reklám miatt igen hamar elavultnak, túlhaladottnak tűnnek, és a termék tulajdonosát arra ösztönzik, hogy cserélje le őket. A tervezett elavulás ellentmondása, hogy míg a gazdasági növekedést serkenti, munkahelyeket tart fenn, addig szociális szinten a változó divat elvárásai miatt vagy beépített technikai időkorlátok miatt új, felesleges költséget jelent a társadalom számára mind az új termékek megvásárlása, mind a keletkező hulladék semlegesítése, tárolása, környezeti és egészségügyi problémái miatt. A jelenséget kevesen vizsgálták behatóan, így kevés egyértelmű információ áll rendelkezésre. Kérdés az is, hogy pontosan milyen magatartást tartana a társadalom kifogásolhatónak. A termék minőségének csökkentésével elért költséghatékonyság például alapvető piaci gyakorlat, ami általában nem kelt megütközést („nem a legjobb, de legalább olcsó“). A valódi probléma ott kezdődne, ha a gyártók ugyanolyan költségkeret mellett szándékosan rosszabb minőségű termékeket állítanának elő, vagy a termék elavulási folyamatát befolyásoló, vezérlő hátsó kapukat építenének be. Egy másik kifogásolható eljárás a javíttatási lehetőség, költség manipulálása, illetve a többéves termékekkel szemben keltett valójában alaptalan bizonytalanság. Ezeknek a jelenségeknek a tettenérése, bizonyítása azonban nehézkes. (hu)
- A tervezett elavulás elmélete szerint az 1920-as évektől kezdődően a gazdasági növekedés fenntartása érdekében különféle cégek a korábbi minél tartósabb termékek helyett kevésbé tartós, hamarabb elromló, ezért hamarabb lecserélendő termékeket kezdtek tervezni, gyártani, árulni.A jelenségben érintett termékek vagy technikailag mennek tönkre idő előtt, vagy a divat és reklám miatt igen hamar elavultnak, túlhaladottnak tűnnek, és a termék tulajdonosát arra ösztönzik, hogy cserélje le őket. A tervezett elavulás ellentmondása, hogy míg a gazdasági növekedést serkenti, munkahelyeket tart fenn, addig szociális szinten a változó divat elvárásai miatt vagy beépített technikai időkorlátok miatt új, felesleges költséget jelent a társadalom számára mind az új termékek megvásárlása, mind a keletkező hulladék semlegesítése, tárolása, környezeti és egészségügyi problémái miatt. A jelenséget kevesen vizsgálták behatóan, így kevés egyértelmű információ áll rendelkezésre. Kérdés az is, hogy pontosan milyen magatartást tartana a társadalom kifogásolhatónak. A termék minőségének csökkentésével elért költséghatékonyság például alapvető piaci gyakorlat, ami általában nem kelt megütközést („nem a legjobb, de legalább olcsó“). A valódi probléma ott kezdődne, ha a gyártók ugyanolyan költségkeret mellett szándékosan rosszabb minőségű termékeket állítanának elő, vagy a termék elavulási folyamatát befolyásoló, vezérlő hátsó kapukat építenének be. Egy másik kifogásolható eljárás a javíttatási lehetőség, költség manipulálása, illetve a többéves termékekkel szemben keltett valójában alaptalan bizonytalanság. Ezeknek a jelenségeknek a tettenérése, bizonyítása azonban nehézkes. (hu)
|
