| dbo:abstract
|
- A tiszazugi méregkeverők elnevezés egy csoport nőre utal, akik tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között körülbelül 300 embert mérgeztek meg. (Bár ez a szám vitatott: Bodó Béla történész például csak 45-50 körülire becsüli ugyanezen értéket.) A legtöbb ilyen mérgezéses eset Nagyrév faluból vált ismertté (innen ered az érintett nők másik összefoglaló elnevezése: a nagyrévi angyalcsinálók), de több ugyanilyen mérgezés színhelye volt Tiszakürt, Ókécske, Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Mesterszállás és Öcsöd is, valamint előfordultak hasonló, a tiszazuginál jóval kisebb port felverő esetek Békésben, Csongrádban és Zalában is. Az ügyben lefolytatott nyomozás szerint a többségében nagyrévi asszonyokat a helybéli bába – Fazekas Gyuláné, született Oláh Zsuzsanna (1861. május 20. – 1929. július 19.) – buzdította fel az arzén használatára; későbbi kutatások azonban azt állapították meg, hogy a méreg terjesztésében más nőknek is részük volt. Az ítéleti tényállás megállapításában – mármint abban, hogy a legfőbb bűnösnek Fazekasnét jelölték meg – nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy ő már a büntetőeljárás korai szakaszában, 1929 júliusában öngyilkos lett, ezért a többi érintettnek az volt az érdeke, hogy minél több kérdésben a halála miatt már nem büntethető asszonyra valljon. Fazekas Gyuláné 1861. május 20-án született Nagyréven, 1893-tól említik a helyi források a település egyik bábájaként, kezdetben csak szülések mellett tevékenykedett, de már 1900 körül gyógyítással is foglalkozott. 1911–1921 között számos alkalommal indult ellene eljárás illegális abortuszok végrehajtása miatt, de ügyvédje hét ízben is elérte a felmentését: az elérhető források szerint a bíróság egyetlen esetben sem mondta ki bűnösnek az abortuszok támogatásának vádjában. A nagyrévi mérgezések peréről a korabeli sajtó kiemelten tudósított, szinte démonizálva a felelősségre vonás elől önként a halálba menekülő, s emiatt védekezni már nem képes Fazekasnét. Az a kérdéses sajtóbeszámolóknak a történteket erősen kiszínező és sokszor túlzó hangvétele mellett sem kétséges, hogy Fazekasné az ügy vezéralakja volt, de az arzén terjesztésében más nők is részt vettek és olyan gyilkosságra is fény derült, amely nem volt Fazekasnéhoz köthető. A tiszazugi méregkeverők elnevezés egyébként az egyik ilyen nagy hatású sajtóbeszámoló, Móricz Zsigmondnak az ügy bírósági tárgyalásáról készült, ilyen című (ugyancsak nem kifejezetten tárgyilagos) írása nyomán vált közismertté. (hu)
- A tiszazugi méregkeverők elnevezés egy csoport nőre utal, akik tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között körülbelül 300 embert mérgeztek meg. (Bár ez a szám vitatott: Bodó Béla történész például csak 45-50 körülire becsüli ugyanezen értéket.) A legtöbb ilyen mérgezéses eset Nagyrév faluból vált ismertté (innen ered az érintett nők másik összefoglaló elnevezése: a nagyrévi angyalcsinálók), de több ugyanilyen mérgezés színhelye volt Tiszakürt, Ókécske, Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Mesterszállás és Öcsöd is, valamint előfordultak hasonló, a tiszazuginál jóval kisebb port felverő esetek Békésben, Csongrádban és Zalában is. Az ügyben lefolytatott nyomozás szerint a többségében nagyrévi asszonyokat a helybéli bába – Fazekas Gyuláné, született Oláh Zsuzsanna (1861. május 20. – 1929. július 19.) – buzdította fel az arzén használatára; későbbi kutatások azonban azt állapították meg, hogy a méreg terjesztésében más nőknek is részük volt. Az ítéleti tényállás megállapításában – mármint abban, hogy a legfőbb bűnösnek Fazekasnét jelölték meg – nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy ő már a büntetőeljárás korai szakaszában, 1929 júliusában öngyilkos lett, ezért a többi érintettnek az volt az érdeke, hogy minél több kérdésben a halála miatt már nem büntethető asszonyra valljon. Fazekas Gyuláné 1861. május 20-án született Nagyréven, 1893-tól említik a helyi források a település egyik bábájaként, kezdetben csak szülések mellett tevékenykedett, de már 1900 körül gyógyítással is foglalkozott. 1911–1921 között számos alkalommal indult ellene eljárás illegális abortuszok végrehajtása miatt, de ügyvédje hét ízben is elérte a felmentését: az elérhető források szerint a bíróság egyetlen esetben sem mondta ki bűnösnek az abortuszok támogatásának vádjában. A nagyrévi mérgezések peréről a korabeli sajtó kiemelten tudósított, szinte démonizálva a felelősségre vonás elől önként a halálba menekülő, s emiatt védekezni már nem képes Fazekasnét. Az a kérdéses sajtóbeszámolóknak a történteket erősen kiszínező és sokszor túlzó hangvétele mellett sem kétséges, hogy Fazekasné az ügy vezéralakja volt, de az arzén terjesztésében más nők is részt vettek és olyan gyilkosságra is fény derült, amely nem volt Fazekasnéhoz köthető. A tiszazugi méregkeverők elnevezés egyébként az egyik ilyen nagy hatású sajtóbeszámoló, Móricz Zsigmondnak az ügy bírósági tárgyalásáról készült, ilyen című (ugyancsak nem kifejezetten tárgyilagos) írása nyomán vált közismertté. (hu)
|
