| dbo:abstract
|
- A tokotrienolok (eng: tocotrienol; görög: tokosz: gyerekszülés, trién: három kettős kötést, -ol: -OH) E-vitamin izomerek, tokoferolok, a zsíroldékony vitaminok (lipovitamin) csoportjába tartozó, kis molekulájú, biológiailag aktív, szerves, növényi vegyületek, amelyeknek négy fajtáját különböztetjük meg (α-, β-, γ-, δ-tokotrienol). Az E-vitamin tokotrienol formában negyvenszer erősebb és hatékonyabb bizonyos betegségek helyreállításában, ezért "High Potency" E-vitaminnak is nevezik (magas potenciájú természetes E-vitamin). A 21. század E-vitaminjának nevezte a Biochemical Pharmacology című tudományos folyóirat. Az E-vitamin-család két alcsoportra: tokotrienolokra (T3) és a tokoferolokra (TP) osztható kémiai szerkezetük alapján. A tokol alapváz, 2-metil-2-alkil-6-hidroxi-krománnak tekinthető. A tokotrienolok molekuláris struktúrája hasonló a tokoferolokéhoz, azzal a különbséggel, hogy az izoprenoid oldallánc három telítetlen kettős kötést tartalmaz. A tokoferolok kémiailag a benzopiranolok csoportjába tartoznak, a fenolos gyűrűn egy, két, vagy három metilcsoporttal. A pirán-gyűrűhöz egy 16 szénatomos lánc (izoprén) kapcsolódik, amely a tokoferolok esetében telített, a tokotrienolok esetében háromszorosan telítetlen. A természetes tokoferolok fitil oldallánca három királis centrummal rendelkezik, melyeknek RRR konfigurációja van. A tokotrienolok természetes vegyületek, amelyek növényi olajokban, -, árpa-, fűrészpálmaolajban, zabban és bizonyos diókban és magvakban található. Valamennyi formának önálló biológiai aktivitása van, mely a szervezetben megnyilvánuló hatásának a mértékét is meghatározza. A tokotrienolok humánbiológiai hatásainak, valamint hatásmechanizmusainak kutatása, feltérképezése – különös tekintettel egyes tokotrienolok rákmegelőzésben betöltött szerepére – napjainkban számos kutatás tárgyát képezi. A tokotrienolok az LDL-koleszterin káros hatását a termelődés csökkentésén keresztül, valamint egyfajta kompetitív hatás útján fejtik ki. Jelenlegi ismereteink szerint a kardiovaszkuláris megbetegedések rizikó-tényezőjeként számba vett koleszterinnel kompetitív kapcsolatban vannak az emberi szervezetben való felszívódás tekintetében. Ennek megfelelően a megnövelt tokotrienol-bevitel csökkenti a koleszterin szintjét a vérben, ennek következtében a koleszterin jelentette kockázati tényezőt mérsékli. A tokotrienolok farnezil-farok része teszi lehetővé a downregulációját a 3-hidroxi-3-metil-glutaril koenzim A reduktáz enzimnek, amely lényeges szerepet játszik a koleszterin szintézisben. A hosszabb, fitilcsoport-farok kettős kötések nélküli része meggátolja a tokoferoloknál a hasonló funkciót. A HMG-CoA-reduktáz alulszabályozásánál már kimutatták, hogy csökkenti az össz- és LDL-koleszterin szintet, és amely magába foglalja a tokotrienolok daganatgátló képességét is. 1991-ben bebizonyították, hogy gátolják a sejtosztódást a proteinkináz C aktivitás gátlásával. A β–szitoszterinnek a tumorsejtek fejlődésére gyakorolt hatását is tanulmányozták. Állatkísérletek során azt tapasztalták, hogy a β–szitoszterin és a kampeszterin meggátolta a PC-3 humán prosztatarákos sejtek burjánzását. (hu)
- A tokotrienolok (eng: tocotrienol; görög: tokosz: gyerekszülés, trién: három kettős kötést, -ol: -OH) E-vitamin izomerek, tokoferolok, a zsíroldékony vitaminok (lipovitamin) csoportjába tartozó, kis molekulájú, biológiailag aktív, szerves, növényi vegyületek, amelyeknek négy fajtáját különböztetjük meg (α-, β-, γ-, δ-tokotrienol). Az E-vitamin tokotrienol formában negyvenszer erősebb és hatékonyabb bizonyos betegségek helyreállításában, ezért "High Potency" E-vitaminnak is nevezik (magas potenciájú természetes E-vitamin). A 21. század E-vitaminjának nevezte a Biochemical Pharmacology című tudományos folyóirat. Az E-vitamin-család két alcsoportra: tokotrienolokra (T3) és a tokoferolokra (TP) osztható kémiai szerkezetük alapján. A tokol alapváz, 2-metil-2-alkil-6-hidroxi-krománnak tekinthető. A tokotrienolok molekuláris struktúrája hasonló a tokoferolokéhoz, azzal a különbséggel, hogy az izoprenoid oldallánc három telítetlen kettős kötést tartalmaz. A tokoferolok kémiailag a benzopiranolok csoportjába tartoznak, a fenolos gyűrűn egy, két, vagy három metilcsoporttal. A pirán-gyűrűhöz egy 16 szénatomos lánc (izoprén) kapcsolódik, amely a tokoferolok esetében telített, a tokotrienolok esetében háromszorosan telítetlen. A természetes tokoferolok fitil oldallánca három királis centrummal rendelkezik, melyeknek RRR konfigurációja van. A tokotrienolok természetes vegyületek, amelyek növényi olajokban, -, árpa-, fűrészpálmaolajban, zabban és bizonyos diókban és magvakban található. Valamennyi formának önálló biológiai aktivitása van, mely a szervezetben megnyilvánuló hatásának a mértékét is meghatározza. A tokotrienolok humánbiológiai hatásainak, valamint hatásmechanizmusainak kutatása, feltérképezése – különös tekintettel egyes tokotrienolok rákmegelőzésben betöltött szerepére – napjainkban számos kutatás tárgyát képezi. A tokotrienolok az LDL-koleszterin káros hatását a termelődés csökkentésén keresztül, valamint egyfajta kompetitív hatás útján fejtik ki. Jelenlegi ismereteink szerint a kardiovaszkuláris megbetegedések rizikó-tényezőjeként számba vett koleszterinnel kompetitív kapcsolatban vannak az emberi szervezetben való felszívódás tekintetében. Ennek megfelelően a megnövelt tokotrienol-bevitel csökkenti a koleszterin szintjét a vérben, ennek következtében a koleszterin jelentette kockázati tényezőt mérsékli. A tokotrienolok farnezil-farok része teszi lehetővé a downregulációját a 3-hidroxi-3-metil-glutaril koenzim A reduktáz enzimnek, amely lényeges szerepet játszik a koleszterin szintézisben. A hosszabb, fitilcsoport-farok kettős kötések nélküli része meggátolja a tokoferoloknál a hasonló funkciót. A HMG-CoA-reduktáz alulszabályozásánál már kimutatták, hogy csökkenti az össz- és LDL-koleszterin szintet, és amely magába foglalja a tokotrienolok daganatgátló képességét is. 1991-ben bebizonyították, hogy gátolják a sejtosztódást a proteinkináz C aktivitás gátlásával. A β–szitoszterinnek a tumorsejtek fejlődésére gyakorolt hatását is tanulmányozták. Állatkísérletek során azt tapasztalták, hogy a β–szitoszterin és a kampeszterin meggátolta a PC-3 humán prosztatarákos sejtek burjánzását. (hu)
|
