| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik. Közvetlenül adható hozzá szabad szótőhöz (amely független szóként is létezik) vagy kötött szótőhöz (amely nem létezik független szóként), valamint egy másik toldalékhoz. Helyük szempontjából az alapjukhoz viszonyítva a toldalékoknak három főtípusa van: prefixumok (az alap elé helyezettek), szuffixumok (az alapot követők) és infixumok (szótő belsejébe ékeltek). Toldalékolás útján a nyelvhasználó lexikai vagy/és grammatikai információt ad hozzá más morféma vagy morfémák által hordozott információkhoz. Ebből a szempontból megkülönböztethetőek lexikai és grammatikai toldalékok. Az előbbiek többé vagy kevésbé megváltoztatják az alapjuk lexikai jelentését, új szavakat hozva létre, de az utóbbiak nem változtatják meg, tehát nem járulnak hozzá új szavak alkotásához. Vannak azonban olyan toldalékok is, amelyek jelentése egyszerre lexikai és grammatikai, esetleg e jellegek egyike túlsúlyban van a másikkal szemben. Különbségek vannak nyelvek között a toldalékok használatának a mértékét tekintve is. Az analitizmus – szintetizmus skálán való elhelyezkedésük keretében vannak izoláló nyelvek, melyekre nem jellemzők a toldalékok, analitikus nyelvek, amelyek használnak toldalékokat, és szintetikus nyelvek, melyek nagyobb mértékben használnak toldalékokat, mint az analitikusok. Az utóbbi két csoporthoz tartozókat toldalékolásos nyelveknek is nevezik. A prefixumok, illetve a szuffixumok használatának mértékétől függően vannak közöttük prefixumos nyelvek (pl. a bantu nyelvek) és szuffixumos nyelvek, pl. a latin vagy a görög. (hu)
- A nyelvészetben a toldalék (latinul affixum) olyan nyelvi elem, amely csak egy alaphoz hozzáadva működik, ezért kötött morfémának nevezik. Közvetlenül adható hozzá szabad szótőhöz (amely független szóként is létezik) vagy kötött szótőhöz (amely nem létezik független szóként), valamint egy másik toldalékhoz. Helyük szempontjából az alapjukhoz viszonyítva a toldalékoknak három főtípusa van: prefixumok (az alap elé helyezettek), szuffixumok (az alapot követők) és infixumok (szótő belsejébe ékeltek). Toldalékolás útján a nyelvhasználó lexikai vagy/és grammatikai információt ad hozzá más morféma vagy morfémák által hordozott információkhoz. Ebből a szempontból megkülönböztethetőek lexikai és grammatikai toldalékok. Az előbbiek többé vagy kevésbé megváltoztatják az alapjuk lexikai jelentését, új szavakat hozva létre, de az utóbbiak nem változtatják meg, tehát nem járulnak hozzá új szavak alkotásához. Vannak azonban olyan toldalékok is, amelyek jelentése egyszerre lexikai és grammatikai, esetleg e jellegek egyike túlsúlyban van a másikkal szemben. Különbségek vannak nyelvek között a toldalékok használatának a mértékét tekintve is. Az analitizmus – szintetizmus skálán való elhelyezkedésük keretében vannak izoláló nyelvek, melyekre nem jellemzők a toldalékok, analitikus nyelvek, amelyek használnak toldalékokat, és szintetikus nyelvek, melyek nagyobb mértékben használnak toldalékokat, mint az analitikusok. Az utóbbi két csoporthoz tartozókat toldalékolásos nyelveknek is nevezik. A prefixumok, illetve a szuffixumok használatának mértékétől függően vannak közöttük prefixumos nyelvek (pl. a bantu nyelvek) és szuffixumos nyelvek, pl. a latin vagy a görög. (hu)
|
