| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben használt topik és predikátum terminusok az egyszerű mondat két részre való felosztására vonatkoznak. Egyes szerzők szerint ez logikai szempontból történik, mások szerint kommunikációs szempontból. Egyesek azt teszik hozzá, hogy ez a felosztás a megnyilatkozásnak tekintett mondatra érvényes, vagyis a topik és predikátum funkciók csak kontextusban nyilvánulnak meg. Régebbi meghatározás szerint, amelyben e terminusok helyett a „téma”, illetve a „réma” elnevezéseket használják, az előbbi a kommunikáció résztvevői által már ismert, tehát régi információt tartalmaz, az utóbbi pedig új információt. Egyes nyelvészek ma is ezeket a terminusokat és ezt a meghatározást adják meg. Újabb definíció szerint a téma az, amiről beszélünk, a réma pedig az, amit róla közölni akarunk. Több mai nyelvész meghatározásában a „téma” vagy a „topik” terminust használják ugyanazt értve alattuk, illetve a „réma” vagy a „predikátum”, esetleg e helyett a „komment” terminust, és ezek alatt is ugyanazt értik, a két fenti definíciót pedig legalább részben egybefoglalják. E definíció szerint a téma/topik a logikai/kommunikációs értelemben vett alany. Azt a beszélő és a hallgató által már ismert vagy legalábbis létezőnek feltételezett személyt, csoportot, dolgot nevezi meg, amelyről a mondat szól, amelyről a mondatban a beszélő állítást tesz. A réma/predikátum/komment a logikai/kommunikációs értelemben vett állítmány, a témáról/topikról tett állítást tartalmazó mondatszakasz. Egyesek azt teszik hozzá, hogy a réma/predikátum/komment új közlés a témához/topikhoz képest, mások meg azt, hogy a téma/topik a közlés kiindulópontja. Van olyan nézet is, amely szerint téma és topik nem ugyanaz. Az utóbbi a mondat kezdő szakasza, a kanonikus helyéről a mondat elejére hozott mondatszakasz, következésképpen a kanonikus mondat nem számít topikosnak. A terminológia kérdését összefoglalva az állapítandó meg, hogy nem egységes, és ez áll úgy a magyar nyelvű szakirodalomra, mint más nyelvűekre. Az említett kivétellel, általában szinonimasoroknak tekintik az alábbiakat:
* (magyarul) topik, téma – (angolul) topic, theme – (franciául) topique, thème;
* (magyarul) predikátum, komment, réma, propozitum – (angolul) predicate, comment, rheme – (franciául) prédicat, commentaire, rhème, propos. A továbbiakban csak a „topik” és „predikátum” terminusokat használjuk. (hu)
- A nyelvészetben használt topik és predikátum terminusok az egyszerű mondat két részre való felosztására vonatkoznak. Egyes szerzők szerint ez logikai szempontból történik, mások szerint kommunikációs szempontból. Egyesek azt teszik hozzá, hogy ez a felosztás a megnyilatkozásnak tekintett mondatra érvényes, vagyis a topik és predikátum funkciók csak kontextusban nyilvánulnak meg. Régebbi meghatározás szerint, amelyben e terminusok helyett a „téma”, illetve a „réma” elnevezéseket használják, az előbbi a kommunikáció résztvevői által már ismert, tehát régi információt tartalmaz, az utóbbi pedig új információt. Egyes nyelvészek ma is ezeket a terminusokat és ezt a meghatározást adják meg. Újabb definíció szerint a téma az, amiről beszélünk, a réma pedig az, amit róla közölni akarunk. Több mai nyelvész meghatározásában a „téma” vagy a „topik” terminust használják ugyanazt értve alattuk, illetve a „réma” vagy a „predikátum”, esetleg e helyett a „komment” terminust, és ezek alatt is ugyanazt értik, a két fenti definíciót pedig legalább részben egybefoglalják. E definíció szerint a téma/topik a logikai/kommunikációs értelemben vett alany. Azt a beszélő és a hallgató által már ismert vagy legalábbis létezőnek feltételezett személyt, csoportot, dolgot nevezi meg, amelyről a mondat szól, amelyről a mondatban a beszélő állítást tesz. A réma/predikátum/komment a logikai/kommunikációs értelemben vett állítmány, a témáról/topikról tett állítást tartalmazó mondatszakasz. Egyesek azt teszik hozzá, hogy a réma/predikátum/komment új közlés a témához/topikhoz képest, mások meg azt, hogy a téma/topik a közlés kiindulópontja. Van olyan nézet is, amely szerint téma és topik nem ugyanaz. Az utóbbi a mondat kezdő szakasza, a kanonikus helyéről a mondat elejére hozott mondatszakasz, következésképpen a kanonikus mondat nem számít topikosnak. A terminológia kérdését összefoglalva az állapítandó meg, hogy nem egységes, és ez áll úgy a magyar nyelvű szakirodalomra, mint más nyelvűekre. Az említett kivétellel, általában szinonimasoroknak tekintik az alábbiakat:
* (magyarul) topik, téma – (angolul) topic, theme – (franciául) topique, thème;
* (magyarul) predikátum, komment, réma, propozitum – (angolul) predicate, comment, rheme – (franciául) prédicat, commentaire, rhème, propos. A továbbiakban csak a „topik” és „predikátum” terminusokat használjuk. (hu)
|
