| dbo:abstract
|
- A torinói lepel nevű keresztény ereklyét sokan katolikus ereklyének tartják, azonban soha nem volt a római katolikus egyház tulajdonában, csak éppen katolikus templomokban őrizték a keletkezése óta eltelt évszázadok alatt, amelyet az újabb korokban alapos és részletes tudományos vizsgálatoknak vetettek alá. A hagyomány szerint Jézus testének képmása van egy négy méter hosszú lenvásznon kirajzolódva, ahogyan a lepelbe helyezték az ideiglenes (tekintettel a beálló ünnepre) temetésekor. A őrzik, az olaszországi Torinóban. A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen. 1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus, sebész amputált karokon végzett kísérletei és más patológiai bizonyítékok alapján megjelent Krisztus öt sebe című könyve, amely az érdeklődők körében klasszikussá vált. Egyre több és alaposabb ismertető született, amelyek közül kiemelkedett Krisztus kínhalála, a modern orvosi tudomány világánál című könyv, amely magyarul is megjelent 1937-ben a Korda Rt. kiadásában. A második világháborús és az azt követő évtized nem hozott átütő eredményt a vászon eredetiségének bizonyításában, azonban 1969-ben egy titkos vizsgálatra került sor. A 11 tagú bizottság jelentését csak 1976-ban hozta nyilvánosságra, amely előrelépést nem jelentett, műszereket nem alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására. Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umbertó (1904–1983), az utolsó olasz király engedélyezte a mintavételt, és a további vizsgálatokat a vászon vonatkozásában. Ian Wilson A torinói lepel című könyve nyomán került a vászon a köztudatba, és vette kezdetét, 1978-ban, a máig tartó vita a hitelességét vallók és a hamisítás mellett érvelők között. Időnként nyilvánosan is kiállítják. Eddig 1978, 1998, 2000 és 2010 voltak a korábbi bemutatás évei. Legutóbb 2015. április 19. és június 24. között volt látogatható, természetesen előjegyzés és maximális biztonsági intézkedések mellett. Júniusban Ferenc pápa is meglátogatta. (hu)
- A torinói lepel nevű keresztény ereklyét sokan katolikus ereklyének tartják, azonban soha nem volt a római katolikus egyház tulajdonában, csak éppen katolikus templomokban őrizték a keletkezése óta eltelt évszázadok alatt, amelyet az újabb korokban alapos és részletes tudományos vizsgálatoknak vetettek alá. A hagyomány szerint Jézus testének képmása van egy négy méter hosszú lenvásznon kirajzolódva, ahogyan a lepelbe helyezték az ideiglenes (tekintettel a beálló ünnepre) temetésekor. A őrzik, az olaszországi Torinóban. A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen. 1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus, sebész amputált karokon végzett kísérletei és más patológiai bizonyítékok alapján megjelent Krisztus öt sebe című könyve, amely az érdeklődők körében klasszikussá vált. Egyre több és alaposabb ismertető született, amelyek közül kiemelkedett Krisztus kínhalála, a modern orvosi tudomány világánál című könyv, amely magyarul is megjelent 1937-ben a Korda Rt. kiadásában. A második világháborús és az azt követő évtized nem hozott átütő eredményt a vászon eredetiségének bizonyításában, azonban 1969-ben egy titkos vizsgálatra került sor. A 11 tagú bizottság jelentését csak 1976-ban hozta nyilvánosságra, amely előrelépést nem jelentett, műszereket nem alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására. Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umbertó (1904–1983), az utolsó olasz király engedélyezte a mintavételt, és a további vizsgálatokat a vászon vonatkozásában. Ian Wilson A torinói lepel című könyve nyomán került a vászon a köztudatba, és vette kezdetét, 1978-ban, a máig tartó vita a hitelességét vallók és a hamisítás mellett érvelők között. Időnként nyilvánosan is kiállítják. Eddig 1978, 1998, 2000 és 2010 voltak a korábbi bemutatás évei. Legutóbb 2015. április 19. és június 24. között volt látogatható, természetesen előjegyzés és maximális biztonsági intézkedések mellett. Júniusban Ferenc pápa is meglátogatta. (hu)
|
