| dbo:abstract
|
- Torma Zsófia (Csicsókeresztúr, 1832. szeptember 27. – Szászváros, 1899. november 14.) magyar ősrégész, Torma József (1801–1864) történész leánya, Torma Károly (1829–1897) régész, országgyűlési képviselő testvére, első magyar régésznő. Van olyan forrás, amely szerint a világ első női régésze volt. Szászvárosban telepedett le, így Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni. 1875-ös budapesti ősembertani kongresszuson, Rómer Flóris felhívására Tordos őstelepét kezdte ásatni, ahol meglepő felfedezésekre jutott. A szerencsés kezdetet Déva közelében a jelzett völgyön, Nándor-Válya (hajdan Ság), Nándor s főleg a nándori barlang őstelepeinek kutatása követte. Téglás Gábor külön füzetet írt leleteiről. 1876-ban külföldi tanulmányutakat tett, kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált, főként a szimbolikus díszítésű edények jelentőségéről. Első felolvasásait az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta és e két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét. Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. 10 387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az érem- és régiségtára őrizte. (hu)
- Torma Zsófia (Csicsókeresztúr, 1832. szeptember 27. – Szászváros, 1899. november 14.) magyar ősrégész, Torma József (1801–1864) történész leánya, Torma Károly (1829–1897) régész, országgyűlési képviselő testvére, első magyar régésznő. Van olyan forrás, amely szerint a világ első női régésze volt. Szászvárosban telepedett le, így Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni. 1875-ös budapesti ősembertani kongresszuson, Rómer Flóris felhívására Tordos őstelepét kezdte ásatni, ahol meglepő felfedezésekre jutott. A szerencsés kezdetet Déva közelében a jelzett völgyön, Nándor-Válya (hajdan Ság), Nándor s főleg a nándori barlang őstelepeinek kutatása követte. Téglás Gábor külön füzetet írt leleteiről. 1876-ban külföldi tanulmányutakat tett, kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált, főként a szimbolikus díszítésű edények jelentőségéről. Első felolvasásait az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta és e két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét. Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. 10 387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az érem- és régiségtára őrizte. (hu)
|
