| dbo:abstract
|
- A Tosca Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta, Victorien Sardou La Tosca című drámája (1887) alapján. Korábbi operáinak szövegkönyvírója, javasolta először a zeneszerzőnek, hogy írjon operát a dráma alapján. Noha Puccininek tetszett az ötlet, először elvetette a tervét, és csak akkor tért vissza hozzá, amikor megtudta, hogy Giuseppe Verdi, majd is foglalkozik megzenésítésének ötletével. A szövegkönyvben Illica és Giacosa hűen követte az eredeti színmű cselekményét, a szükséges rövidítések még fokozták is a drámai feszültséget. A zenei szövet felépítése sokban emlékeztet a Bohéméletnél alkalmazott és kitűnően bevált módszerre. A kompozíció gerince kevés, nagyon pregnáns és könnyen megjegyezhető téma. A Tosca a romantikus melodráma hagyományait őrzi, hasonlóan A trubadúrhoz vagy a La Giocondához. Kevésbé érvényesülnek benne a verizmus jelei, mint például a Bajazzókban vagy a Parasztbecsületben. Ősbemutatóját a római Teatro Costanziban tartották 1900. január 14-én. Magyarországon először a Magyar Királyi Operaházban vitték színre 1903. december 1-jén. Az operairodalom legismertebb művei közé tartozik, címszerepe az egyik legkedveltebb szopránszerep. (hu)
- A Tosca Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta, Victorien Sardou La Tosca című drámája (1887) alapján. Korábbi operáinak szövegkönyvírója, javasolta először a zeneszerzőnek, hogy írjon operát a dráma alapján. Noha Puccininek tetszett az ötlet, először elvetette a tervét, és csak akkor tért vissza hozzá, amikor megtudta, hogy Giuseppe Verdi, majd is foglalkozik megzenésítésének ötletével. A szövegkönyvben Illica és Giacosa hűen követte az eredeti színmű cselekményét, a szükséges rövidítések még fokozták is a drámai feszültséget. A zenei szövet felépítése sokban emlékeztet a Bohéméletnél alkalmazott és kitűnően bevált módszerre. A kompozíció gerince kevés, nagyon pregnáns és könnyen megjegyezhető téma. A Tosca a romantikus melodráma hagyományait őrzi, hasonlóan A trubadúrhoz vagy a La Giocondához. Kevésbé érvényesülnek benne a verizmus jelei, mint például a Bajazzókban vagy a Parasztbecsületben. Ősbemutatóját a római Teatro Costanziban tartották 1900. január 14-én. Magyarországon először a Magyar Királyi Operaházban vitték színre 1903. december 1-jén. Az operairodalom legismertebb művei közé tartozik, címszerepe az egyik legkedveltebb szopránszerep. (hu)
|
