| dbo:abstract
|
- A tradicionális logika nagyjából a logika késÅ‘ középkori és újkori létezési formáját jelenti, mely az arisztotelészi és skolasztikus alakult ki, és idÅ‘szaka egészen a 17. század közepéig tartott; sokan a skolasztikusokat is ide értik. A döntÅ‘ hatást erre az irányzatra Arisztotelészen (i. e. 384 – i. e. 322), a görög filozófia nagy alakján kÃvül a sztoikusok gyakorolta. A középkorban a logikatudósok továbbfejlesztették Arisztotelész elméleteit, melyek az Organon cÃmű gyűjteményben jelentek meg; és kialakÃtottak egy szimbolikus és formális jellegű, logikai szaknyelvet. A skolasztikus logika fénykora fÅ‘ként a 13. század. Ezután több évszázados hullámvölgy következett, melybÅ‘l egyetlen tudós, Gottfried Wilhelm Leibniz (1646 – 1716) emelkedik ki (de Å‘ meglehetÅ‘sen magasra!). A logika a középkorban nagyjából ennél tovább nem is fejlÅ‘dött, sÅ‘t a kor végére még a skolasztikus felfedezések nagy része is elfelejtÅ‘dött. Ez részben azzal magyarázható, hogy a felvilágosodás korában a logikával szemben fontosabbá váltak az empirikus tudományok; részben azzal, hogy a késÅ‘bbi korok filozófusai (Hume, Kant, Hegel) a logika addigi lételméleti és nyelvelméleti filozófiai alapjairól az és a dialektikára helyezték a hangsúlyt. A tradicionális logikát mindenképpen szokás megkülönböztetni a 19. század második felében kialakult matematikai formális logikától, de a filozófiai logika elméleteitÅ‘l is, illetve a logikára való egyéb filozófiai reflexióktól (mint Kant transzcendenciaelméletétÅ‘l). (hu)
- A tradicionális logika nagyjából a logika késÅ‘ középkori és újkori létezési formáját jelenti, mely az arisztotelészi és skolasztikus alakult ki, és idÅ‘szaka egészen a 17. század közepéig tartott; sokan a skolasztikusokat is ide értik. A döntÅ‘ hatást erre az irányzatra Arisztotelészen (i. e. 384 – i. e. 322), a görög filozófia nagy alakján kÃvül a sztoikusok gyakorolta. A középkorban a logikatudósok továbbfejlesztették Arisztotelész elméleteit, melyek az Organon cÃmű gyűjteményben jelentek meg; és kialakÃtottak egy szimbolikus és formális jellegű, logikai szaknyelvet. A skolasztikus logika fénykora fÅ‘ként a 13. század. Ezután több évszázados hullámvölgy következett, melybÅ‘l egyetlen tudós, Gottfried Wilhelm Leibniz (1646 – 1716) emelkedik ki (de Å‘ meglehetÅ‘sen magasra!). A logika a középkorban nagyjából ennél tovább nem is fejlÅ‘dött, sÅ‘t a kor végére még a skolasztikus felfedezések nagy része is elfelejtÅ‘dött. Ez részben azzal magyarázható, hogy a felvilágosodás korában a logikával szemben fontosabbá váltak az empirikus tudományok; részben azzal, hogy a késÅ‘bbi korok filozófusai (Hume, Kant, Hegel) a logika addigi lételméleti és nyelvelméleti filozófiai alapjairól az és a dialektikára helyezték a hangsúlyt. A tradicionális logikát mindenképpen szokás megkülönböztetni a 19. század második felében kialakult matematikai formális logikától, de a filozófiai logika elméleteitÅ‘l is, illetve a logikára való egyéb filozófiai reflexióktól (mint Kant transzcendenciaelméletétÅ‘l). (hu)
|
