| dbo:abstract
|
- A tradicionális logika nagyjából a logika késő középkori és újkori létezési formáját jelenti, mely az arisztotelészi és skolasztikus alakult ki, és időszaka egészen a 17. század közepéig tartott; sokan a skolasztikusokat is ide értik. A döntő hatást erre az irányzatra Arisztotelészen (i. e. 384 – i. e. 322), a görög filozófia nagy alakján kívül a sztoikusok gyakorolta. A középkorban a logikatudósok továbbfejlesztették Arisztotelész elméleteit, melyek az Organon című gyűjteményben jelentek meg; és kialakítottak egy szimbolikus és formális jellegű, logikai szaknyelvet. A skolasztikus logika fénykora főként a 13. század. Ezután több évszázados hullámvölgy következett, melyből egyetlen tudós, Gottfried Wilhelm Leibniz (1646 – 1716) emelkedik ki (de ő meglehetősen magasra!). A logika a középkorban nagyjából ennél tovább nem is fejlődött, sőt a kor végére még a skolasztikus felfedezések nagy része is elfelejtődött. Ez részben azzal magyarázható, hogy a felvilágosodás korában a logikával szemben fontosabbá váltak az empirikus tudományok; részben azzal, hogy a későbbi korok filozófusai (Hume, Kant, Hegel) a logika addigi lételméleti és nyelvelméleti filozófiai alapjairól az és a dialektikára helyezték a hangsúlyt. A tradicionális logikát mindenképpen szokás megkülönböztetni a 19. század második felében kialakult matematikai formális logikától, de a filozófiai logika elméleteitől is, illetve a logikára való egyéb filozófiai reflexióktól (mint Kant transzcendenciaelméletétől). (hu)
- A tradicionális logika nagyjából a logika késő középkori és újkori létezési formáját jelenti, mely az arisztotelészi és skolasztikus alakult ki, és időszaka egészen a 17. század közepéig tartott; sokan a skolasztikusokat is ide értik. A döntő hatást erre az irányzatra Arisztotelészen (i. e. 384 – i. e. 322), a görög filozófia nagy alakján kívül a sztoikusok gyakorolta. A középkorban a logikatudósok továbbfejlesztették Arisztotelész elméleteit, melyek az Organon című gyűjteményben jelentek meg; és kialakítottak egy szimbolikus és formális jellegű, logikai szaknyelvet. A skolasztikus logika fénykora főként a 13. század. Ezután több évszázados hullámvölgy következett, melyből egyetlen tudós, Gottfried Wilhelm Leibniz (1646 – 1716) emelkedik ki (de ő meglehetősen magasra!). A logika a középkorban nagyjából ennél tovább nem is fejlődött, sőt a kor végére még a skolasztikus felfedezések nagy része is elfelejtődött. Ez részben azzal magyarázható, hogy a felvilágosodás korában a logikával szemben fontosabbá váltak az empirikus tudományok; részben azzal, hogy a későbbi korok filozófusai (Hume, Kant, Hegel) a logika addigi lételméleti és nyelvelméleti filozófiai alapjairól az és a dialektikára helyezték a hangsúlyt. A tradicionális logikát mindenképpen szokás megkülönböztetni a 19. század második felében kialakult matematikai formális logikától, de a filozófiai logika elméleteitől is, illetve a logikára való egyéb filozófiai reflexióktól (mint Kant transzcendenciaelméletétől). (hu)
|
