| dbo:abstract
|
- 1970. október 23-án jelent meg a Genesis második albuma, a Trespass. Ez az együttes egyetlen albuma dobossal – és az utolsó gitárossal. A folkos-progresszív rockos hangzás komoly stílusbeli váltás az előző albumhoz képest, a következő albumok vázlatának tekinthető. A dalok a korábbiaknál hosszabbak, komplexebbek, több jól elkülöníthető részből állnak. Az album hangulata a „vidéki Anglia” légkörét idézi, ami a korszak többi progresszív-rockzenekarának munkáira is jellemző volt. Ennek érdekében fontos szerepe van a több sávon felvett 12 húros akusztikus gitároknak, a tiszta énekharmóniáknak, a fuvolának és más akusztikus hangszereknek, valamint a Hammond orgonán és Mellotronon játszott lágy futamoknak. Ezt az érzést erősíti a visszafogott dobjáték, bár a többiek elégedetlenek voltak Mayhew képességeivel. Helyére az album felvétele és Phillips távozása után Phil Collins került. Az albumról azonban nem hiányoznak a dinamikusabb részek sem. Peter Gabriel hangja erőteljes, lélekkel teli, különösen a Stagnation végén, melyben Tony Banks egy orgonaszólót is játszik. A The Knife durva és bombasztikus, ebben torzított hangú basszusgitárt használ. A dal a koncertek állandó záródarabja lett, módosított szöveggel az 1973-as című albumra is felkerült. Bár az album nem volt anyagilag sikeres, a kritikusok dicsérték. 1984-es újrakiadásakor a brit listán a 98. helyig jutott. 2007 végére-2008 elejére tervezik az album kétlemezes, /DVD kiadásának megjelenését új 5.1-es és sztereó keveréssel. (hu)
- 1970. október 23-án jelent meg a Genesis második albuma, a Trespass. Ez az együttes egyetlen albuma dobossal – és az utolsó gitárossal. A folkos-progresszív rockos hangzás komoly stílusbeli váltás az előző albumhoz képest, a következő albumok vázlatának tekinthető. A dalok a korábbiaknál hosszabbak, komplexebbek, több jól elkülöníthető részből állnak. Az album hangulata a „vidéki Anglia” légkörét idézi, ami a korszak többi progresszív-rockzenekarának munkáira is jellemző volt. Ennek érdekében fontos szerepe van a több sávon felvett 12 húros akusztikus gitároknak, a tiszta énekharmóniáknak, a fuvolának és más akusztikus hangszereknek, valamint a Hammond orgonán és Mellotronon játszott lágy futamoknak. Ezt az érzést erősíti a visszafogott dobjáték, bár a többiek elégedetlenek voltak Mayhew képességeivel. Helyére az album felvétele és Phillips távozása után Phil Collins került. Az albumról azonban nem hiányoznak a dinamikusabb részek sem. Peter Gabriel hangja erőteljes, lélekkel teli, különösen a Stagnation végén, melyben Tony Banks egy orgonaszólót is játszik. A The Knife durva és bombasztikus, ebben torzított hangú basszusgitárt használ. A dal a koncertek állandó záródarabja lett, módosított szöveggel az 1973-as című albumra is felkerült. Bár az album nem volt anyagilag sikeres, a kritikusok dicsérték. 1984-es újrakiadásakor a brit listán a 98. helyig jutott. 2007 végére-2008 elejére tervezik az album kétlemezes, /DVD kiadásának megjelenését új 5.1-es és sztereó keveréssel. (hu)
|
