| dbo:abstract
|
- A Tubular Bells II (magyarul: Csőharangok II) Mike Oldfield 1992-es, tizennegyedik nagylemeze. A Tubular Bells II elkészítésének gondolata 1989 körül merült fel, amikor egy tévéműsor kedvéért Oldfield részleteket játszott a Tubular Bellsből. Előző kiadója is presszionálta, hogy elevenítsék fel korábbi, legsikeresebb albumát. Az Amarok albumot a kiadó szerette volna Tubular Bells II néven kiadni, Oldfield azonban ezt nem engedte, mert úgy gondolta, semmi köze a lemeznek ahhoz. Miután elégedetlensége miatt szakított lemezkiadójával, és új társasághoz szerződött, nekikezdett a régi album folytatásának. Munkájára hatással volt az új producer, Trevor Horn érkezése is. A lemez az eredeti Tubular Bells szerkezetét, főbb motívumait megtartotta, de legtöbb részletében teljesen új kompozíció. Felismerhető például a kezdő téma, de pontos dallamában, hangszerelésében jelentősen megváltozott. Az első rész végén található finálé is nagyon hasonlít elődjére, még a hangszerek nevének felsorolása is megmaradt, de a dallam azért itt is más. A többi téma is egyezést mutat sebességében, hangulatában. Az eredeti anyag második részének végén található népzene feldolgozás (Sailor's Hornpipe) helyett például egy country jellegű szám szerepel. A régi lemeztől eltérően az első részt egy rövid motívum foglalja keretbe. A lemez megjelenését egy nagyszabású koncert kísérte, melyet az Edinburghi Vár tövében rendeztek. A koncert azóta DVD-n is megjelent. (A későbbi Tubular Bells III-mal együtt.) A mű hatalmas kritikai és közönségsikert aratott. (hu)
- A Tubular Bells II (magyarul: Csőharangok II) Mike Oldfield 1992-es, tizennegyedik nagylemeze. A Tubular Bells II elkészítésének gondolata 1989 körül merült fel, amikor egy tévéműsor kedvéért Oldfield részleteket játszott a Tubular Bellsből. Előző kiadója is presszionálta, hogy elevenítsék fel korábbi, legsikeresebb albumát. Az Amarok albumot a kiadó szerette volna Tubular Bells II néven kiadni, Oldfield azonban ezt nem engedte, mert úgy gondolta, semmi köze a lemeznek ahhoz. Miután elégedetlensége miatt szakított lemezkiadójával, és új társasághoz szerződött, nekikezdett a régi album folytatásának. Munkájára hatással volt az új producer, Trevor Horn érkezése is. A lemez az eredeti Tubular Bells szerkezetét, főbb motívumait megtartotta, de legtöbb részletében teljesen új kompozíció. Felismerhető például a kezdő téma, de pontos dallamában, hangszerelésében jelentősen megváltozott. Az első rész végén található finálé is nagyon hasonlít elődjére, még a hangszerek nevének felsorolása is megmaradt, de a dallam azért itt is más. A többi téma is egyezést mutat sebességében, hangulatában. Az eredeti anyag második részének végén található népzene feldolgozás (Sailor's Hornpipe) helyett például egy country jellegű szám szerepel. A régi lemeztől eltérően az első részt egy rövid motívum foglalja keretbe. A lemez megjelenését egy nagyszabású koncert kísérte, melyet az Edinburghi Vár tövében rendeztek. A koncert azóta DVD-n is megjelent. (A későbbi Tubular Bells III-mal együtt.) A mű hatalmas kritikai és közönségsikert aratott. (hu)
|
