| dbo:abstract
|
- Különböző típusú vitákat ismerünk, melyek lényegesen eltérnek egymástól céljaikban, stratégiájukban, eszközeikben. Amikor a vita célját úgy próbáljuk meg elérni, hogy a vita típusát megpróbáljuk másnak álcázni, mint amilyen valójában, a vitapartner számára nehezebb lesz a védekezés érveinkre. Ezáltal mi irányítjuk a vitát, kedvezőbbek az eszközeink az érvelésre a partnerünkkel szemben. Ez a vita típusának manipulálása. Nagyon fontos, hogy helyesen ismerjük fel a vita jellegét, mivel nem lehetünk eredményesek azokban a szituációkban, érvelési helyzetekben, ahol tévesen azonosítottuk a vitatípust. Érvelési hibának tekintjük azokat az eseteket, amikor valamelyik fél megsérti a racionális vita egy-egy szabályát. Azokban a szituációkban azonban, ahol az egész érvelést jellemzi ezen szabályok megsértése, nem teljesülnek a racionális vita feltételei, miközben minden egyéb jel arra utal. Ez a látszatvita (álvita). A látszatviták nagyon veszélyesek lehetnek, kiváltképp azért, mert úgy tűnhet, racionális vitát folytatunk. A racionális vita elsődleges célja az igazság kiderítése, valamint a helyes álláspont megtalálása. A látszatviták esetén így könnyen eshetünk abba a hibába, hogy azon az alapon fogadjuk el a másik véleményét, hogy azt gondoljuk, érvelő vitát folytatunk. Legkönnyebben úgy azonosíthatjuk, ismerhetjük fel, hogy látszatvitát folytatunk-e vagy sem, ha ellenőrizzük a racionális vita feltételeinek meglétét a vitában. Abban az esetben, ha nem teljesülnek a feltételek, tanácsos a vitát megszakítani, majd rámutatni, hogy látszatvitát folytatunk. Az alábbi esetek arra utalhatnak, hogy álvita alakult ki:
* Személyeskedés esetén, ha nem a másik érveire reagálunk, hanem a partnerünk személyét, vagy érvelését minősítjük.
* Abban az esetben, ha a vita morális síkra terelődik, vagy morális fenyegetések hangzanak el.
* Az együttműködés hiánya szintén azt jelzi, hogy látszatvitát folytatunk. Azok az érvelések tartoznak ide, amikor nem vesszük figyelembe a másik mondanivalóját, érveit.
* Ha félreértelmezzük a másik fél állításait, ha a két fél nem rendelkezik közös alappal.
* Azokban a szituációkban, amikor irreleváns bizonyítások hangzanak el, valamint újra és újra megkérdőjelezzük a másik (már lezártnak tekintett bizonyításait), érveit.
* Az önkritika hiányát és a látszatvitát jelezheti továbbá, ha folyton a saját igazunkat hajtjuk, ugyanazokat az érveket, állítások többször felhozzuk a vita során. (hu)
- Különböző típusú vitákat ismerünk, melyek lényegesen eltérnek egymástól céljaikban, stratégiájukban, eszközeikben. Amikor a vita célját úgy próbáljuk meg elérni, hogy a vita típusát megpróbáljuk másnak álcázni, mint amilyen valójában, a vitapartner számára nehezebb lesz a védekezés érveinkre. Ezáltal mi irányítjuk a vitát, kedvezőbbek az eszközeink az érvelésre a partnerünkkel szemben. Ez a vita típusának manipulálása. Nagyon fontos, hogy helyesen ismerjük fel a vita jellegét, mivel nem lehetünk eredményesek azokban a szituációkban, érvelési helyzetekben, ahol tévesen azonosítottuk a vitatípust. Érvelési hibának tekintjük azokat az eseteket, amikor valamelyik fél megsérti a racionális vita egy-egy szabályát. Azokban a szituációkban azonban, ahol az egész érvelést jellemzi ezen szabályok megsértése, nem teljesülnek a racionális vita feltételei, miközben minden egyéb jel arra utal. Ez a látszatvita (álvita). A látszatviták nagyon veszélyesek lehetnek, kiváltképp azért, mert úgy tűnhet, racionális vitát folytatunk. A racionális vita elsődleges célja az igazság kiderítése, valamint a helyes álláspont megtalálása. A látszatviták esetén így könnyen eshetünk abba a hibába, hogy azon az alapon fogadjuk el a másik véleményét, hogy azt gondoljuk, érvelő vitát folytatunk. Legkönnyebben úgy azonosíthatjuk, ismerhetjük fel, hogy látszatvitát folytatunk-e vagy sem, ha ellenőrizzük a racionális vita feltételeinek meglétét a vitában. Abban az esetben, ha nem teljesülnek a feltételek, tanácsos a vitát megszakítani, majd rámutatni, hogy látszatvitát folytatunk. Az alábbi esetek arra utalhatnak, hogy álvita alakult ki:
* Személyeskedés esetén, ha nem a másik érveire reagálunk, hanem a partnerünk személyét, vagy érvelését minősítjük.
* Abban az esetben, ha a vita morális síkra terelődik, vagy morális fenyegetések hangzanak el.
* Az együttműködés hiánya szintén azt jelzi, hogy látszatvitát folytatunk. Azok az érvelések tartoznak ide, amikor nem vesszük figyelembe a másik mondanivalóját, érveit.
* Ha félreértelmezzük a másik fél állításait, ha a két fél nem rendelkezik közös alappal.
* Azokban a szituációkban, amikor irreleváns bizonyítások hangzanak el, valamint újra és újra megkérdőjelezzük a másik (már lezártnak tekintett bizonyításait), érveit.
* Az önkritika hiányát és a látszatvitát jelezheti továbbá, ha folyton a saját igazunkat hajtjuk, ugyanazokat az érveket, állítások többször felhozzuk a vita során. (hu)
|
