| dbo:abstract
|
- Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése. Az accusativus terminust egyes olyan nyelvek grammatikáiban is használják, amely nyelvekben szabályszerűen a tárgyi funkciót betöltő szavaknak nincs különböző alakjuk attól, amellyel az alanyi funkciót töltik be, még olyan nyelvek esetében is, amelyekben gyakorlatilag nincs névszóragozás, mint amilyen az angol. Egyes nyelvészek úgy vélik, hogy a „tárgyeset” terminus csak azon nyelvek esetében indokolt, amelyekben ellenkező a helyzet. Ezek szerint a magyar nyelvre vonatkozóan teljes joggal lehet szó tárgyesetről. A régi indoeurópai nyelvekre viszonylag nagy fokú szintetizmus jellemző, jól kifejlett névszóragozással rendelkeznek, következésképpen a tárgyesetnek is saját ragjai vannak. Leszármazottaik különbözően fejlődtek e tekintetben, egyesek nagyobb fokú analitizmus felé, mint mások. Például a szláv nyelvek többségében viszonylag gazdag a névszóragozás, a germán nyelvek többségében szegényesebb, mint az előzőkben, az angolban és a nyugati újlatin nyelvekben pedig gyakorlatilag kihalt, csupán a személyes névmás esetében maradtak fenn nyomai. A román nyelvben fennmaradt valamennyire a névszóragozás, de a személyes névmásoktól eltekintve ebben sem különbözik alakjában a tárgyi funkciót betöltő szó attól, amellyel alanyi funkcióban rendelkezik. Azon nyelvekben, amelyekben vannak elöljárószók, a tárgyesetet ilyenekkel vagy ilyenek nélkül használják. (hu)
- Egyes flektáló nyelvekben és az agglutináló nyelvekben a tárgyeset (latinul accusativus) az a nyelvtani eset, amelynek alapvető funkciója a mondat tárgyának a kifejezése. Az accusativus terminust egyes olyan nyelvek grammatikáiban is használják, amely nyelvekben szabályszerűen a tárgyi funkciót betöltő szavaknak nincs különböző alakjuk attól, amellyel az alanyi funkciót töltik be, még olyan nyelvek esetében is, amelyekben gyakorlatilag nincs névszóragozás, mint amilyen az angol. Egyes nyelvészek úgy vélik, hogy a „tárgyeset” terminus csak azon nyelvek esetében indokolt, amelyekben ellenkező a helyzet. Ezek szerint a magyar nyelvre vonatkozóan teljes joggal lehet szó tárgyesetről. A régi indoeurópai nyelvekre viszonylag nagy fokú szintetizmus jellemző, jól kifejlett névszóragozással rendelkeznek, következésképpen a tárgyesetnek is saját ragjai vannak. Leszármazottaik különbözően fejlődtek e tekintetben, egyesek nagyobb fokú analitizmus felé, mint mások. Például a szláv nyelvek többségében viszonylag gazdag a névszóragozás, a germán nyelvek többségében szegényesebb, mint az előzőkben, az angolban és a nyugati újlatin nyelvekben pedig gyakorlatilag kihalt, csupán a személyes névmás esetében maradtak fenn nyomai. A román nyelvben fennmaradt valamennyire a névszóragozás, de a személyes névmásoktól eltekintve ebben sem különbözik alakjában a tárgyi funkciót betöltő szó attól, amellyel alanyi funkcióban rendelkezik. Azon nyelvekben, amelyekben vannak elöljárószók, a tárgyesetet ilyenekkel vagy ilyenek nélkül használják. (hu)
|
