| dbo:abstract
|
- A Tótsági Esperességi Kerület vagy Tótsági Esperesség, olykor egyszerűen Tótsági Kerület latinul Districtus Tóthságiensis a mai Vendvidék és Muravidék egy részén a 18.-19. század között fennállt katolikus egyházi közigazgatási terület volt. Az esperesség megalakulásával egyidőben a hivatalos közigazgatási dokumentumok a Vas vármegye területéhez tartozó vidéket már Tótság néven jegyezték. Ez körülbelül Alsószölnöktől Muraszombatig (ma Murska Sobota, Szlovénia) terjedt ki. A vidék lakói többségében egy jellegzetes nyelvet, a vendet beszélő szlovének voltak, akiket akkoriban magyarul tótoknak hívtak. A latin forrásokban az embereket és nyelvjárásukat vandalus-nak azaz vandálnak hívták. Egy 1587-es kiadású szertartáskönyvben az „Agenda Vandalica”-ban már szerepel ez, s az egyházi iratok lingua Vandalica néven írják a 18. században a prekmurjei nyelvet, azaz a vendet.Szlovének ellenben nemcsak Vas, hanem Zala és Somogy területén is éltek, de arra a Tótság fogalma nem terjedt ki. Az esperesség létrehozása előtt számos egyházközség és fília az tartozott bele.Az esperesség intézménye továbbra is fennmaradt, amikor 1777-ben létrejött a Szombathelyi egyházmegye, mivel előtte Vas a Győri egyházmegye része volt. 1783-ban Szily János szombathelyi püspök, aki pártolta a megye nemzetiségeit, a Tótsági Kerület élére Küzmics Miklós plébános-írót nevezte ki, továbbiakban is még voltak szlovén nemzetiségű esperesei a kerületnek. Egyébként a vidéknek figyelemre méltó számban volt magyar és német lakossága is, utóbbi például Alsószölnökön, Füksincen, vagy Görlincen. Mivel a Szombathelyi egyházmegye a zalai szlovénokat is egy közigazgatásba vonta, ezért idővel megszűnt a kerület és helyén a szentgotthárdi, muraszombati és alsólendvai esperességek jöttek létre. (hu)
- A Tótsági Esperességi Kerület vagy Tótsági Esperesség, olykor egyszerűen Tótsági Kerület latinul Districtus Tóthságiensis a mai Vendvidék és Muravidék egy részén a 18.-19. század között fennállt katolikus egyházi közigazgatási terület volt. Az esperesség megalakulásával egyidőben a hivatalos közigazgatási dokumentumok a Vas vármegye területéhez tartozó vidéket már Tótság néven jegyezték. Ez körülbelül Alsószölnöktől Muraszombatig (ma Murska Sobota, Szlovénia) terjedt ki. A vidék lakói többségében egy jellegzetes nyelvet, a vendet beszélő szlovének voltak, akiket akkoriban magyarul tótoknak hívtak. A latin forrásokban az embereket és nyelvjárásukat vandalus-nak azaz vandálnak hívták. Egy 1587-es kiadású szertartáskönyvben az „Agenda Vandalica”-ban már szerepel ez, s az egyházi iratok lingua Vandalica néven írják a 18. században a prekmurjei nyelvet, azaz a vendet.Szlovének ellenben nemcsak Vas, hanem Zala és Somogy területén is éltek, de arra a Tótság fogalma nem terjedt ki. Az esperesség létrehozása előtt számos egyházközség és fília az tartozott bele.Az esperesség intézménye továbbra is fennmaradt, amikor 1777-ben létrejött a Szombathelyi egyházmegye, mivel előtte Vas a Győri egyházmegye része volt. 1783-ban Szily János szombathelyi püspök, aki pártolta a megye nemzetiségeit, a Tótsági Kerület élére Küzmics Miklós plébános-írót nevezte ki, továbbiakban is még voltak szlovén nemzetiségű esperesei a kerületnek. Egyébként a vidéknek figyelemre méltó számban volt magyar és német lakossága is, utóbbi például Alsószölnökön, Füksincen, vagy Görlincen. Mivel a Szombathelyi egyházmegye a zalai szlovénokat is egy közigazgatásba vonta, ezért idővel megszűnt a kerület és helyén a szentgotthárdi, muraszombati és alsólendvai esperességek jöttek létre. (hu)
|
