| dbo:abstract
|
- Többnyelvűség Európában: távlatok és gyakorlatok Kelet-Közép-Európában egy nemzetközi konferencia, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Többnyelvűségi Kutatóközpontja a Mercator-hálózattal és az Európai Bizottsággal együttműködve rendezett 2011. március 25–26-án, Budapesten. A globalizáció, a transznacionalizmus, az új kommunikációs technológiák korában, melyet egyrészt a növekvő mobilitás, a gazdasági bizonytalanság, az állampolgárok képzettségének, szocioökonómiai státuszának átalakulása, másrészt a nemzetközi és nemzeti jogalkotás gyors változása, a civil társadalom szerepének növekedése jellemez, a kisebb és kevésbé használt nyelvek funkcionális hanyatlása gyorsabb, mint valaha, miközben a többnyelvűség és a nyelvi sokféleség új formái és értelmezései jelennek meg. Az Európai Unió, az Európai Bizottság és az Európai Parlament ajánlásai és törekvései ellenére az egyes országok nyelvpolitkája, a nyelvi kérdések jogi szabályozása és gyakorlati megvalósítása jelentős eltéréseket mutat. Bár a közép- és kelet-európai államok csatlakozásával új távlatok nyíltak, a kibővült unió új problémákkal szembesülhet a nyelvi sokszínűség és másság védelmét, a „kisebbségi”, „regionális”, „bevándorló”, „közösségi”, „más” és „további” jelzőkkel illetett kisebb vagy kevésbé használt nyelvek fenntartását és gazdagítását illetően. A kommunista rezsim bukását követően az új tagállamok kormányai alapvető változásokat vittek véghez a politikai, gazdasági és oktatási rendszerben, a nyelvpolitika olyan alapvető kérdései, mint a kisebbségi oktatás vagy az idegen nyelvek tanítása és tanulása ellentmondásosak, s továbbra is éles viták tárgyát képezik. (hu)
- Többnyelvűség Európában: távlatok és gyakorlatok Kelet-Közép-Európában egy nemzetközi konferencia, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Többnyelvűségi Kutatóközpontja a Mercator-hálózattal és az Európai Bizottsággal együttműködve rendezett 2011. március 25–26-án, Budapesten. A globalizáció, a transznacionalizmus, az új kommunikációs technológiák korában, melyet egyrészt a növekvő mobilitás, a gazdasági bizonytalanság, az állampolgárok képzettségének, szocioökonómiai státuszának átalakulása, másrészt a nemzetközi és nemzeti jogalkotás gyors változása, a civil társadalom szerepének növekedése jellemez, a kisebb és kevésbé használt nyelvek funkcionális hanyatlása gyorsabb, mint valaha, miközben a többnyelvűség és a nyelvi sokféleség új formái és értelmezései jelennek meg. Az Európai Unió, az Európai Bizottság és az Európai Parlament ajánlásai és törekvései ellenére az egyes országok nyelvpolitkája, a nyelvi kérdések jogi szabályozása és gyakorlati megvalósítása jelentős eltéréseket mutat. Bár a közép- és kelet-európai államok csatlakozásával új távlatok nyíltak, a kibővült unió új problémákkal szembesülhet a nyelvi sokszínűség és másság védelmét, a „kisebbségi”, „regionális”, „bevándorló”, „közösségi”, „más” és „további” jelzőkkel illetett kisebb vagy kevésbé használt nyelvek fenntartását és gazdagítását illetően. A kommunista rezsim bukását követően az új tagállamok kormányai alapvető változásokat vittek véghez a politikai, gazdasági és oktatási rendszerben, a nyelvpolitika olyan alapvető kérdései, mint a kisebbségi oktatás vagy az idegen nyelvek tanítása és tanulása ellentmondásosak, s továbbra is éles viták tárgyát képezik. (hu)
|
