| dbo:abstract
|
- A szemantikában a többértelműség (angolul ambiguity, franciául ambiguïté) terminus szavak, grammatikai alakok, szószerkezetek és mondatok azon esetleges tulajdonságát nevezi meg, amely miatt egynél több olvasatuk lehet. Van tehát lexikai, morfológiai és szintaktikai többértelműség. Létezik pragmatikai többértelműség is, amikor egy adott megnyilatkozás egynél több kommunikációs szándekot (pl. kérelmet, ígéretet, parancsot stb.) foglal magában. Rendszerint a többértelműség nem szándékos, de van szándékos is, amely stiláris célú. Ilyenek egyes alakzatok, amelyeket a szépirodalomban használnak, de egyesek megvannak a médiában, a reklámokban és a hétköznapi beszédben is, mint például a szójáték. A Noam Chomsky amerikai nyelvész megkülönböztetett felszíni szerkezetet és mélyszerkezetet. A többértelmű szerkezetek felszíniek, és mélyszerkezeti egyértelmű szerkezetek felelnek meg nekik. Például az anya szeretete szószerkezet felszíni kétértelmű szerkezet, amelynek ’az a tény, hogy az anya szeret’, és ’az a tény, hogy az anyát szeretik’ mélyszerkezetek felelnek meg. Az ehhez szükséges nyelvi kompetenciával rendelkező nyelvhasználó megérti a többértelműségen alapuló alakzatokat, és egyértelművé tudja tenni megnyilatkozásait, azaz fel tudja oldani a nyelvi entitások többértelműségét különféle nyelvi és nyelven kívüli módszerekkel. Nemcsak szinkrón nézet lehetséges a többértelműségre és feloldására vonatkozóan, hanem diakrón nézet is. Egyes nyelvtörténeten belüli változások többértelműséget okoztak. Például a francia igéről fokozatosan lekopott a beszédben egy sor személyrag, egyes szabályos ragozású igeosztályokban négy, ami többértelművé tette az illető igealakokat a személy kategóriájának szempontjából. Ennek feloldására párhuzamosan és ugyancsak fokozatosan általános és kötelező lett az alany külön szóval való jelzése: első és második személyben személyes névmással, harmadik személyben névmással vagy más szóval, mindegyik igemódban és igeidőben, kivéve a felszólító módot. (hu)
- A szemantikában a többértelműség (angolul ambiguity, franciául ambiguïté) terminus szavak, grammatikai alakok, szószerkezetek és mondatok azon esetleges tulajdonságát nevezi meg, amely miatt egynél több olvasatuk lehet. Van tehát lexikai, morfológiai és szintaktikai többértelműség. Létezik pragmatikai többértelműség is, amikor egy adott megnyilatkozás egynél több kommunikációs szándekot (pl. kérelmet, ígéretet, parancsot stb.) foglal magában. Rendszerint a többértelműség nem szándékos, de van szándékos is, amely stiláris célú. Ilyenek egyes alakzatok, amelyeket a szépirodalomban használnak, de egyesek megvannak a médiában, a reklámokban és a hétköznapi beszédben is, mint például a szójáték. A Noam Chomsky amerikai nyelvész megkülönböztetett felszíni szerkezetet és mélyszerkezetet. A többértelmű szerkezetek felszíniek, és mélyszerkezeti egyértelmű szerkezetek felelnek meg nekik. Például az anya szeretete szószerkezet felszíni kétértelmű szerkezet, amelynek ’az a tény, hogy az anya szeret’, és ’az a tény, hogy az anyát szeretik’ mélyszerkezetek felelnek meg. Az ehhez szükséges nyelvi kompetenciával rendelkező nyelvhasználó megérti a többértelműségen alapuló alakzatokat, és egyértelművé tudja tenni megnyilatkozásait, azaz fel tudja oldani a nyelvi entitások többértelműségét különféle nyelvi és nyelven kívüli módszerekkel. Nemcsak szinkrón nézet lehetséges a többértelműségre és feloldására vonatkozóan, hanem diakrón nézet is. Egyes nyelvtörténeten belüli változások többértelműséget okoztak. Például a francia igéről fokozatosan lekopott a beszédben egy sor személyrag, egyes szabályos ragozású igeosztályokban négy, ami többértelművé tette az illető igealakokat a személy kategóriájának szempontjából. Ennek feloldására párhuzamosan és ugyancsak fokozatosan általános és kötelező lett az alany külön szóval való jelzése: első és második személyben személyes névmással, harmadik személyben névmással vagy más szóval, mindegyik igemódban és igeidőben, kivéve a felszólító módot. (hu)
|
