| dbo:abstract
|
- A törvényhatóságok a kétszintű helyi rendszer felső szintjét képező, területi alapon szervezett közjogi testületek voltak Magyarországon 1950-ig. A törvényhatóságok létrehozása és megszüntetése törvényhozási hatáskör volt. 1876 előtt sokféle típusuk létezett, legfontosabbak a vármegyék és a szabad királyi városok, de az ország különböző részein számos sajátos szabadságokkal rendelkező terület is kialakult, mint vidékek, székek, kerületek stb. 1876-tól viszont a törvényhatóságoknak csupán négy típusa volt: a vármegyék, a törvényhatósági jogú városok, Budapest főváros és (1918-ig) a speciális jogállású Fiume város és kerülete. A törvényhatósági rendszer a magyar történelemnek eredeti és sajátos fejleménye, melynek évszázadokon keresztül komoly szerepe volt az állami lét fenntartásában. A törvényhatóság hatásköre 1870 előtt nemcsak közigazgatási volt, hanem a törvényhozásra is közvetlen befolyást gyakorolt országgyűlési követei útján, emellett az első fokú büntető és polgári bírói hatalmat is gyakorolta. 1870 és 1950 között viszont majdnem kizárólag a szorosan vett közigazgatás területére szorítkozott és az alábbi három fő területre terjedt ki:
* az önkormányzat, vagyis a saját ügyek elintézésének joga,
* az államigazgatás közvetítése, vagyis az állam közigazgatási feladatainak ellátása a törvényhatóság szervei által, továbbá
* az úgynevezett politikai hatáskör, melynél fogva a törvényhatóság bármely közérdekű és országos ügyekkel is foglalkozhatott, véleményét kifejezhette, azt más törvényhatóságokkal és a kormánnyal közölhette és kérvény alakjában az Országgyűlés bármelyik házához közvetlenül felterjeszthette. A törvényhatóságok az ország nem önkormányzati közigazgatási beosztásának területi alapját is képezték, a speciális igazgatási ágak, mint a pénzügyi, bírósági területi beosztások is nagyjából ehhez igazodtak. (hu)
- A törvényhatóságok a kétszintű helyi rendszer felső szintjét képező, területi alapon szervezett közjogi testületek voltak Magyarországon 1950-ig. A törvényhatóságok létrehozása és megszüntetése törvényhozási hatáskör volt. 1876 előtt sokféle típusuk létezett, legfontosabbak a vármegyék és a szabad királyi városok, de az ország különböző részein számos sajátos szabadságokkal rendelkező terület is kialakult, mint vidékek, székek, kerületek stb. 1876-tól viszont a törvényhatóságoknak csupán négy típusa volt: a vármegyék, a törvényhatósági jogú városok, Budapest főváros és (1918-ig) a speciális jogállású Fiume város és kerülete. A törvényhatósági rendszer a magyar történelemnek eredeti és sajátos fejleménye, melynek évszázadokon keresztül komoly szerepe volt az állami lét fenntartásában. A törvényhatóság hatásköre 1870 előtt nemcsak közigazgatási volt, hanem a törvényhozásra is közvetlen befolyást gyakorolt országgyűlési követei útján, emellett az első fokú büntető és polgári bírói hatalmat is gyakorolta. 1870 és 1950 között viszont majdnem kizárólag a szorosan vett közigazgatás területére szorítkozott és az alábbi három fő területre terjedt ki:
* az önkormányzat, vagyis a saját ügyek elintézésének joga,
* az államigazgatás közvetítése, vagyis az állam közigazgatási feladatainak ellátása a törvényhatóság szervei által, továbbá
* az úgynevezett politikai hatáskör, melynél fogva a törvényhatóság bármely közérdekű és országos ügyekkel is foglalkozhatott, véleményét kifejezhette, azt más törvényhatóságokkal és a kormánnyal közölhette és kérvény alakjában az Országgyűlés bármelyik házához közvetlenül felterjeszthette. A törvényhatóságok az ország nem önkormányzati közigazgatási beosztásának területi alapját is képezték, a speciális igazgatási ágak, mint a pénzügyi, bírósági területi beosztások is nagyjából ehhez igazodtak. (hu)
|
