| dbo:abstract
|
- A tüdőrák, vagy közismert nevén tüdő karcinóma a tüdő szövetéből kiinduló korlátlan osztódási képességgel bíró kóros sejtszaporulat, rosszindulatú daganat. A folyamat áttét (metasztázis) képzéséhez is vezethet, amely alatt az abnormális tüdőszövetnek más szervekben való megjelenését és burjánzását lehet érteni. A tüdőrákok többsége a tüdő epitheliális szövetéből, azaz hámszövetéből származik. A betegség évente 1,3 millió ember halálát okozza világszerte. A tüdőrák leggyakoribb tünete a rövid, nehézkes légzés, a gyakori köhögés (néha vérköpéssel kísérve) illetve a , valamint a mellkasi fájdalom. A tüdő daganatos elváltozásai között megkülönböztetnek kissejtes és nem-kissejtes formákat. Az elkülönítés fontos, mivel ez határozza meg a később alkalmazandó terápiát. A nem-kissejtes (NSCLC) elváltozás műtéttel kezelhető, viszont kevésbé reagál a kemo- és sugárterápiára. A kissejtes (SCLC) változatról mindezek ellenkezője mondható el: nem operálható, viszont a kemoterápiára illetve sugárterápiára érzékeny. A tüdőrákot indukáló tényezők között az első helyet a dohányfüst foglalja el. Az esetek túlnyomó többségében (85%) a tüdőrák a hosszú időn át végzett dohányzás miatt alakul ki. A nem dohányzók mindössze 10-15%-át teszik ki a tüdőrákos betegeknek,. esetükben genetikai illetve egyéb környezeti tényezők, mint például radon gáz, azbeszttel való érintkezés, levegőszennyezés és a passzív dohányzás játszanak döntő szerepet. A veszélyeket jelentő faktorok kiiktatásával, beleértve a dohányzást, illetve a légszennyezést lehet a megelőzés elsődleges lépéseit megtenni. A rákos elváltozás sokszor észrevehető egyszerű röntgenképen, illetve könnyen azonosítható CT-vel. A pozitív diagnózist minden esetben a biopsziát követő szövettani eredmény mondhatja ki. A kezelést a szövettani besoroláson túl a daganat stádiuma és a beteg fizikai állapota határozza meg. A beavatkozás lehet sebészi, (főleg a nem kis sejtes tüdő karcinóma esetében), illetve az aprósejtes tüdő karcinóma esetében a kemoterápia, a sugárkezelés, vagy mindezek kombinációja. 2012-ben a világon mintegy 1 800 000 embert érintett tüdőrákos megbetegedés és ebben az évben 1 600 000 ember hunyt el tüdőrák következtében. Ez alapján a tüdőrák a leggyakoribb halálos kimenetelű rákos megbetegedés a férfiaknál, míg a nők esetében a második leggyakoribb halálozási ok a mellrákot követően. A leggyakrabban 70 éves korban diagnosztizálják e betegséget. Az Amerikai Egyesült Államokban diagnosztizált tüdőrákos betegek közül összességében csak 17,4 százaléka a betegeknek élt még öt évvel a betegség megállapítását követően. A tüdőrák következményei a fejlődő világ országaiban jóval súlyosabbak.A kezelést követő 5 éves túlélés esélye átlagosan 14%. (hu)
- A tüdőrák, vagy közismert nevén tüdő karcinóma a tüdő szövetéből kiinduló korlátlan osztódási képességgel bíró kóros sejtszaporulat, rosszindulatú daganat. A folyamat áttét (metasztázis) képzéséhez is vezethet, amely alatt az abnormális tüdőszövetnek más szervekben való megjelenését és burjánzását lehet érteni. A tüdőrákok többsége a tüdő epitheliális szövetéből, azaz hámszövetéből származik. A betegség évente 1,3 millió ember halálát okozza világszerte. A tüdőrák leggyakoribb tünete a rövid, nehézkes légzés, a gyakori köhögés (néha vérköpéssel kísérve) illetve a , valamint a mellkasi fájdalom. A tüdő daganatos elváltozásai között megkülönböztetnek kissejtes és nem-kissejtes formákat. Az elkülönítés fontos, mivel ez határozza meg a később alkalmazandó terápiát. A nem-kissejtes (NSCLC) elváltozás műtéttel kezelhető, viszont kevésbé reagál a kemo- és sugárterápiára. A kissejtes (SCLC) változatról mindezek ellenkezője mondható el: nem operálható, viszont a kemoterápiára illetve sugárterápiára érzékeny. A tüdőrákot indukáló tényezők között az első helyet a dohányfüst foglalja el. Az esetek túlnyomó többségében (85%) a tüdőrák a hosszú időn át végzett dohányzás miatt alakul ki. A nem dohányzók mindössze 10-15%-át teszik ki a tüdőrákos betegeknek,. esetükben genetikai illetve egyéb környezeti tényezők, mint például radon gáz, azbeszttel való érintkezés, levegőszennyezés és a passzív dohányzás játszanak döntő szerepet. A veszélyeket jelentő faktorok kiiktatásával, beleértve a dohányzást, illetve a légszennyezést lehet a megelőzés elsődleges lépéseit megtenni. A rákos elváltozás sokszor észrevehető egyszerű röntgenképen, illetve könnyen azonosítható CT-vel. A pozitív diagnózist minden esetben a biopsziát követő szövettani eredmény mondhatja ki. A kezelést a szövettani besoroláson túl a daganat stádiuma és a beteg fizikai állapota határozza meg. A beavatkozás lehet sebészi, (főleg a nem kis sejtes tüdő karcinóma esetében), illetve az aprósejtes tüdő karcinóma esetében a kemoterápia, a sugárkezelés, vagy mindezek kombinációja. 2012-ben a világon mintegy 1 800 000 embert érintett tüdőrákos megbetegedés és ebben az évben 1 600 000 ember hunyt el tüdőrák következtében. Ez alapján a tüdőrák a leggyakoribb halálos kimenetelű rákos megbetegedés a férfiaknál, míg a nők esetében a második leggyakoribb halálozási ok a mellrákot követően. A leggyakrabban 70 éves korban diagnosztizálják e betegséget. Az Amerikai Egyesült Államokban diagnosztizált tüdőrákos betegek közül összességében csak 17,4 százaléka a betegeknek élt még öt évvel a betegség megállapítását követően. A tüdőrák következményei a fejlődő világ országaiban jóval súlyosabbak.A kezelést követő 5 éves túlélés esélye átlagosan 14%. (hu)
|
