| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjaival, vagy ezek hiányával a toldalékolás során. Egyedül vagy toldalékkal társulva jelzi a szó alaktani kategóriáit, azaz nyelvtől függően a számot, a nemet, az esetet, az igealakot stb., illetve megkülönbözteti a képzett szót az alapszótól. Az egymással váltakozó hangokat vagy hangcsoportokat olykor infixumnak tekintik, azaz belső flexió, illetve szóalkotás eszközének, például az angol nyelvben a sing ’énekelni’ ~ sang ’énekelt’ (ige) ~ sung ’(el)énekelt’ (melléknévi igenév) ~ song ’ének’ szavak magánhangzóit. Ha a váltakozás nincs toldalék hozzáadásával egybekötve, mint az előző példában, akkor függetlennek nevezik, ha pedik toldalék hozzáadása váltja ki, akkor kombinatorikus, azaz hangtanilag okozott váltakozásról van szó. Nyelvtől függően a váltakozás létrejöhet magánhangzók között, mint a fenti példában, magánhangzó és félhangzó között, magánhangzó és kettőshangzó között, kettőshangók között, magánhangzó és mássalhangzó között, mássalhangzók vagy mássalhangzócsoportok között, valamint létezik magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozás együtt is. Olyan esetek is vannak, amikor beszédhang vagy hangcsoport zérussal váltakozik. A tőhangváltások olyan hangváltozások, amelyek a nyelv pillanatnyi állapotában történnek. Egyesek történeti hangváltozások következményei. Például a román nyelvben ilyen az [o] ~ [o̯a] váltakozás. A kettőshangzó a román nyelv kifejlődésének a folyamatában jött létre a latinból. Ez kombinatorikus változás volt, a következő szótagban levő [a] okozta, amely a románban [ə] lett, pl. latin porta > román poartă ’kapu’. A mai románban is ez a váltakozás kombinatorikus, tehát, ha a következő szótagban nincs [ə], a kettőshangzó visszavált [o]-ra: poartă ~ porți ’kapuk’. A tőhangváltás általában, és különösen a független tőhangváltás elsősorban az ún. flektáló nyelvekre jellemző, de mivel a nyelvtípusok nem exkluzívak, más típusú nyelvekben is megtalálható. (hu)
- A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjaival, vagy ezek hiányával a toldalékolás során. Egyedül vagy toldalékkal társulva jelzi a szó alaktani kategóriáit, azaz nyelvtől függően a számot, a nemet, az esetet, az igealakot stb., illetve megkülönbözteti a képzett szót az alapszótól. Az egymással váltakozó hangokat vagy hangcsoportokat olykor infixumnak tekintik, azaz belső flexió, illetve szóalkotás eszközének, például az angol nyelvben a sing ’énekelni’ ~ sang ’énekelt’ (ige) ~ sung ’(el)énekelt’ (melléknévi igenév) ~ song ’ének’ szavak magánhangzóit. Ha a váltakozás nincs toldalék hozzáadásával egybekötve, mint az előző példában, akkor függetlennek nevezik, ha pedik toldalék hozzáadása váltja ki, akkor kombinatorikus, azaz hangtanilag okozott váltakozásról van szó. Nyelvtől függően a váltakozás létrejöhet magánhangzók között, mint a fenti példában, magánhangzó és félhangzó között, magánhangzó és kettőshangzó között, kettőshangók között, magánhangzó és mássalhangzó között, mássalhangzók vagy mássalhangzócsoportok között, valamint létezik magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozás együtt is. Olyan esetek is vannak, amikor beszédhang vagy hangcsoport zérussal váltakozik. A tőhangváltások olyan hangváltozások, amelyek a nyelv pillanatnyi állapotában történnek. Egyesek történeti hangváltozások következményei. Például a román nyelvben ilyen az [o] ~ [o̯a] váltakozás. A kettőshangzó a román nyelv kifejlődésének a folyamatában jött létre a latinból. Ez kombinatorikus változás volt, a következő szótagban levő [a] okozta, amely a románban [ə] lett, pl. latin porta > román poartă ’kapu’. A mai románban is ez a váltakozás kombinatorikus, tehát, ha a következő szótagban nincs [ə], a kettőshangzó visszavált [o]-ra: poartă ~ porți ’kapuk’. A tőhangváltás általában, és különösen a független tőhangváltás elsősorban az ún. flektáló nyelvekre jellemző, de mivel a nyelvtípusok nem exkluzívak, más típusú nyelvekben is megtalálható. (hu)
|
