| dbo:abstract
|
- A tűzifa a tüzelőanyagként felhasznált fa egyik formája. A fa többféleképpen használható fel tüzelésre, közismert a faszén ill. égetett szén, forgács, brikett, pellet vagy fűrészpor formában történő felhasználás, azonban a tűzifa egy nem túlságosan feldolgozott állapotban történő felhasználást jelent. A tűzifa megjelenésében felismerhető a fa eredeti tönkjének vagy ágainak formája. A fát az emberiség több ezer éve használja tüzelőanyagként. A tűzifa nagy jelentősége, hogy megújuló energiaforrás. A Pallas nagy lexikona szerint: a tűzifa „a fának a műfa feldolgozása után fennmaradó része. A tűzifa-darabok az állami erdőkben, de nagyrészt a magán erdőkben is 1 méter hosszúak és mennyiségük megállapítása végett többnyire az alábbiak szerint válogatva űrméterekbe rakják; a gyengébb darabokat néha kévékbe is kötik. Vastagság és alak szempontjából megkülönböztetünk: hasábfát, dorongfát, gallyfát és rőzsefát, tuskófát, mely az utóbbi alatt a tuskók és gyökereknek megfelelően apróra hasogatott fáját értjük.” A fák lombjukkal napenergiát kötnek le és halmoznak fel a faanyagban. Ezt meggyújtva ismét energiává változik vissza. A kályha forró tüzében a fa 85%-a gázzá, 15%-a szénné alakul. Valójában ezek égnek el, ha egyáltalán elégnek. A hagyományos kályhákból ugyanis rengeteg el nem égett fagáz távozik kihasználatlanul a kéményen át, amely szennyezi a levegőt. (hu)
- A tűzifa a tüzelőanyagként felhasznált fa egyik formája. A fa többféleképpen használható fel tüzelésre, közismert a faszén ill. égetett szén, forgács, brikett, pellet vagy fűrészpor formában történő felhasználás, azonban a tűzifa egy nem túlságosan feldolgozott állapotban történő felhasználást jelent. A tűzifa megjelenésében felismerhető a fa eredeti tönkjének vagy ágainak formája. A fát az emberiség több ezer éve használja tüzelőanyagként. A tűzifa nagy jelentősége, hogy megújuló energiaforrás. A Pallas nagy lexikona szerint: a tűzifa „a fának a műfa feldolgozása után fennmaradó része. A tűzifa-darabok az állami erdőkben, de nagyrészt a magán erdőkben is 1 méter hosszúak és mennyiségük megállapítása végett többnyire az alábbiak szerint válogatva űrméterekbe rakják; a gyengébb darabokat néha kévékbe is kötik. Vastagság és alak szempontjából megkülönböztetünk: hasábfát, dorongfát, gallyfát és rőzsefát, tuskófát, mely az utóbbi alatt a tuskók és gyökereknek megfelelően apróra hasogatott fáját értjük.” A fák lombjukkal napenergiát kötnek le és halmoznak fel a faanyagban. Ezt meggyújtva ismét energiává változik vissza. A kályha forró tüzében a fa 85%-a gázzá, 15%-a szénné alakul. Valójában ezek égnek el, ha egyáltalán elégnek. A hagyományos kályhákból ugyanis rengeteg el nem égett fagáz távozik kihasználatlanul a kéményen át, amely szennyezi a levegőt. (hu)
|
